33.rész

- Lisa, hogy juthat ilyen eszedbe? - meresztett rá nagy szemeket a sötétben.
- Nem akarom, hogy Lillyen a közeledben legyen! - féltékenykedett.
 - De... - kezdte Nick.
- Semmi de! Szeretsz engem? - kérdezte.
- Persze..de ez akkor sem.. - próbált ellenkezni.
- Ha szeretsz, akkor elkülöd - zsarolta.
- Rendben - sóhajtott lemondóan.
 Nick még egy darabig feküdt az ágyban és kiskapu után kutatott az agyában...bármennyire is igyekezett, hiábavaló volt minden próbálkozás. Hajnali 5 körül kikászálódott az ágyból és magára kapott egy rendes ruhát.
Gondterhelten a konyhába indult. Sötét volt, de nem akarta felkapcsolni a lámpát. A pultnál egy alakot látott. Közelebb érve vette csak észre, hogy én vagyok...szíve összeszorult.
- Lil! - szólított meg halkan.
- Igen? - eszméltem fel gondolkodásból.
- Mondanom kell valamit - mondta bátortalanul.
- Akkor mondjad - hangom fáradtan, de vidáman csengett a sötétben, mert Ő itt volt velem.
 - El kell menned! - nyögte ki.
- Hova? - értetlenkedtem.
- El...messze tőlem és a bandától - szívem kihagyott pár ütemet.
- De miért? Miért kell elmennem? - kérdeztem kétségbe esve.
- Mert...mert már nincs szükségünk rád és nem akarom, hogy itt legyél - jobbat nem tudott kitalálni, de ez is megfelelt arra, hogy eltaszítsa magától a lányt.
- Elküldesz? - könycseppek gyülekeztek szemeimben, majd egybeolvadva végigfolytak arcomon.
- Igen - közölte határozottan.
 - Rendben..akkor nem is zavarok tovább! - sírva mentem a szobámba és a könnyektől mit sem látva pakoltam össze a cuccomat egy bőröndbe, majd azt felkapva lesiettem a lépcsőn. Senkivel sem futottam össze. Akadály nélkül kijutottam a házból, és taxi híjján gyalog indultam el...kitudja hová....
Nick fájó érzéssel a mellkasában feküdt vissza az ágyba, de visszaaludni már nem tudott.
Reggel 8-kor reggeli közben fel is tűnt alakinek a változás.
- Hol van Lillyen? - kérdezte Joe, látva az üres széket, amin én szoktam ülni.
- A managere felhívta, hogy utazzon vissza Los Angelesbe, mert fel akarják vetetni az első albumon lévő dalokat - hazudott szemrebbenés nélkül.
- Mikor jön vissza? - érkezett a kérdés az apjától.
- Nem jön vissza, új gitárost kell keresnünk - folytatta a hazudozást, amin Lisa persze átlátott, és örült, hogy elérte amit akart.
Mindenki napi rendre tért én pedig próbáltam mindent magam mögött hagyni. Felhívtam Mike-ot, hogy bontsa fel a szerződésemet, mert nem éneklek többet. Sokat vitatkozott velem és próbált meggyőzni, de hajthatatlan voltam. Először is kivettem egy szobát az egyik szállodában, és egy forró fürdő után kialudtam a sok sírás okozta sötétlő karikákat a szemem alól. Ébredés után is eléggé nyomott hangulatban voltam. Nick szavai zsongtak a fejemben. Mivel nem volt túl sok pénzem, ezért muszály volt munkát keresnem.
Eltelt egy hét és már állásom is volt, amiből a lakbért fizettem egy közeli panel házban. Pincérnőként dolgoztam, nem kaptam túl sok fizetést, de ez is megtette.
 Elég fárasztó volt mindent egyedül csinálni, és még a vendégek undokságát is el kellett viselnem. Egy öreg fószer minden nap délután 3-kor beült a pulttól legmesszeesőbb asztalhoz és folyamatosan pincérért kiáltott, hozzá mindig engem küldtek. Most is, mint több más alkalommal, le akart tapizni, én pedig tisztes távolságra tőle, vettem fel a rendelését. Általában naponta háromszor rendel. És minden alkalommal a fenekemet bámulja. Félelmetes...vajon pedofil?..Inkább nem akarom tudni..
Jól ment a munka, de nagyon keveset aludtam...a kávézóban pedig folyton nagy a nyüzsgés, így történhetett csak, hogy leültem és az asztalra hajtottam a fejem, egy pillanat alatt el is aludtam.
Hangos kiabálásra kaptam fel a fejem, ami a közvetlen közelből szólt...
- Lillyen, ez itt egy kávézó, tele vendégekkel! Miért van az, hogy te pedig alszol?
- Csak nagyon fáradt vagyok - védtem magam.
- Akkor menj haza aludni, ki vagy rúgva! - kiabált...