32.rész

- Ő a pótgitárosunk és a vokálosunk - világosította fel Lisa-t.
- Szóval, mikor indulunk? - terelte a témát a lány.
- 10 perc múlva - adta meg a választ az épp leérkező Joe.
5 perc múlva már mindenki lent volt a nappaliban és az ajtó felé tolongtunk, hogy kijussunk a házból és utána beszálhassunk a mikrobuszba. Én a gerlepár közelében kaptam helyet. Most aztán hallgathattam a folyamatos becézgetést és nyáladzást. Mikor rájuk néztem, féltékenység gyúlt bennem. Utálom látni, ahogy hozzáér máshoz, vagy ha csak végigmér egy lányt. Annyira elgondolkodtam, hogy észre se vettem, hogy Nick már nincs is a közelben.
Elmentem a wc irányába ugyanis majd bepisiltem...Mikor kinyitottam az ajtót Nick állt velem szemben. Én be akartam menni, ő pedig kijönni, de mindig egy felé mozdultunk. Kezdtem kínosan érezni magam.
Nick ezt megunva, két karomnál fogva berántott a mosdóba, majd sietősen bezárta az ajtót és a falhoz nyomott kezeivel. Egy karnyújtásnyi hely volt köztünk. Egymás szemébe néztünk, szívünk hevesen dobogni kezdett.
 Az éjszakai csókra gondoltam. Újra érezni akartam...kezem mellkasa felé nyújtottam és a bőréhez simuló pólóját megmarkolva közelebb húztam magamhoz, tudta, hogy most egyáltalán nem akarok ellenkezni. Vadul egymásnak estünk. Egymás ajkait csókoltuk, haraptuk...lélegzetvételünk zihálássá vált. Csak akkor vált szét ajkunk, mikor már nem bírtuk szusszal. Ő csak annyit hátrált, hogy a szemembe tudjon nézni. Mutatóujjával végig simított álkapcsom vonalán, majd államnál megállapodva, maga felé emelte arcomat. Az eddig csukva tartott szemeimet kinyitva az Ő szemeit láttam, arcán apró mosoly bújkált...elmosolyodtam. Arcunk kipirult, hajam pedig ziláltan pihent a vállamon..ujjaim még mindig pólóját markolták, még nem akartam, hogy vége legyen...Kezét az enyémre helyezte és megsimította, szorításom enyhült, majd el is engedtem a pólóját.
- Biztos nem bánod meg? - kérdezte halkan, zihálva.
- Biztosan - hangzott a válasz elhalóan.
Amint kimondtam magához rántott és újra csókolni kezdett, de úgy, mintha az élete múlna rajta.
Újra kifulladva váltunk szét.
- Egy kicsit feltűnő, hogy ennyi időt töltünk a wc-ben, ráadásul egyszerre ketten - mondta Nick mosolyogva.
Én csak egyetértve bólintottam, majd egy utolsó pillantást vetve egymásra, fapofával kisétáltunk. Senki sem volt a közelben, ketten kétfelé indultunk már csak azértis...
A nap hátralévő részében csak kétszer-háromszor találkoztunk, ilyenkor apró mosoly csiklandozta szájunk szétlét, de igyekeztünk ezt elrejteni.
Délután megérkeztünk Philadelphiába. Elfoglaltuk a szálláshelyünket, és elmentünk a stadionba próbálni. A próba közben sokatmondó pillantásokat váltottunk egymással, de csak akkor mikor senki sem figyelt.
Már csak arra figyeltem fel, hogy Lisa odamegy és megcsókolja. Nem ellenkezett...nagyon rosszul esett...bár nem voltam a barátnője mégis rosszul érintett.
A koncerten szerencsére Lisa nem jöhetett a színpadra. Én a színpad széléről bámultam Nicket. Le sem bírtam venni róla a szemem, Ő is sűrűn pillantott felém. Ez olyan izgalmas...van egy titkunk, ami csak kettőnké. Gitározás közben folyton csak a csókra gondoltam, ami kívülről is meglátszott, ugyanis mosolyogotam. De fogjuk rá, hogy ez azért volt, mert Joe éppen egy pillanattal ezelőtt botlott meg a saját lábában, ami elég muris volt.
A koncert után, Nick behúzott egy félreeső sarokba és finoman megcsókolt...ekkor valaki megköszörülte a torkát...
- Szabad tudnom, hogy ti most mit csináltok? - kérdezte Lisa csípőre tett kézzel.
- Ööö...csak segített visszatenni a fülbevalóm - dadogtam.
- Persze - flegmázott - Gyere Nick! - szólt rá.
Nick sóhajtva elfordult és Lisa után ment. Azt hiszem ebből még nagy baj lesz.
A visszaút a házba csöndesen telt. Mindenki csak arra vágyott, hogy lezuhanyozhasson és ágyba bújhasson.
Én nem tudtam aludni. csak az járt a fejemben, hogy Lisa rajtakapott minket. Féltem, hogy elvesztem azt ami még igazából nem is volt a birtokomban...
Hajnalban mikor már nem tudtam az ágyban feküdni, lementem a konyhába. Minden olyan csendes volt és távoli. Odakinn esett a hó. Egy másik szobában pedig egy beszélgetés folyt.
- Nick, fent vagy? - kérdezte Lisa, amire Nick egy erőtlen nyögéssel válaszolt, mert félálomban volt - Azt akarom, hogy küldd el Lillyent a házból és tedd ki a zenekarból - mondta hűvösen.

31.rész

- Szia! Gyere be! - invitáltam.
- Szia! - köszöntöttük egymást egy ölelés keretében.
- Ugye nem baj, ha még tv-zünk egy kicsit? - kérdeztem tartózkodóan.
- Nem gond - utánam jött a kanapéhoz, amin el is helyezkedtünk.
 A reklámnak vége lett. Épp most tartottunk a film felénél. Annyira jó volt újra megnézni, és olyan társaságában, aki nem gúnyolt ki, mert szeretem a romantikus filmeket...Peter időközben elég közel húzódott hozzám, karja mögöttem átvetve a kanapé támláján pihent. A film végeztével elkezdtünk beszélgetni.
Sokat megtudtam az életéről, a családjáról és arról, hogy bolondulnak érte a lányok. Szimpatikus volt így beszélgetés alapján. Jól összemelegedtünk. Mikor már nem volt több téma, lementünk valami vacsoraféleséget csinálni, mivel már estefelé járt. A főzési tudományom a tükörtojásnál kifulladt, ezért ez került az asztalra, miután összeügyeskedtem. Csendben megvacsoráztunk, néha-néha elsütöttünk pár poént. Az evés végeztével Peter-nek ideje volt távoznia.
 Kikísértem az ajtóig, ott pedig kaptam egy gyors puszit a számra, majd elviharzott. Meglepődve álltam az ajtó előtt...akkor tértem magamahoz, mikor fázni kezdtem.
Reggel vidáman ébredtem, amint kinéztem az ablakon, elmosolyodtam. Leesett az első hó, hidegen csillogott a reggeli fényben. Magamra kaptam egy garbót és egy farmert. Lementem a konyhába teát készíteni...odatettem forrni a vizet, és leültem újságot olvasni. Most épp semmi Jonasos nem volt benne, így félre is tettem, és a tűzhelyen bugyborékoló vízzel kezdtem el foglalkozni. 10 perc múlva gőzölgő bögrévvel a kezembe ültem le az asztalhoz és az abalakon kinézve a téli tájban gyönyörködtem. Nézelődésemet Kevin és Joe zavarta meg...
- Jó reggelt! - köszöntek rám.
- Nektek is! Csináltam teát, ha kell! - közöltem.
- Én nem tudok teát ízesíteni - vallota be Joe.
- Én sem - csatlakozott Kev, és mind a ketten angyali szemeket meresztettek rám.
- Rendben, majd én megcsinálom - álltam fel az asztaltól mosolyogva.
Amíg a teákkal vacakoltam, addig ők vicceket meséltek. Az egyik viccnél nevetőgörcsben törtem ki, véletlen meglöktem a teáskannát, és a kilötyenő folyadék leforrázta a kezem. Gyorsan a hideg víz alá tartottam, hogy szűnjön az égő fájdalom, mikor már enyhült újra nekiáltam a teának, aztán odavittem a fiúknak.
- Tessék - tettem le eléjük - Egészségetekre!
- Köszönöm, imádlak - mondta Kev vigyorogva.
 - Én is, én is - Joe buzgómócsinggá vált.
- Jó reggelt! - lépett be Nick a konyhába.
- Viszont - köszönt vissza a két bátyja.
- Apa mindjárt jön és elmondja a mai programot - közölte Mr. Tökéletes rám se hederítve.
Az említett személy fél perc múlva csatlakozott is hozzánk.
- Fiúk, lányok! Reggeli után pakoljatok össze mert tovább utazunk! Nem szeretnék senkire se várni, szóval 10 órára mindenki legyen a csomagjával a nappaliban! - hadarta el és már tovább is ment.
- Nemár! - bukott ki belőlem.
 - Na mivan? Itt kell hagynod a francia pasid? - kérdezte Nick gúnyosan.
- De vicces valaki! - vágtam vissza flegmán.
Jobbnak láttam inkább menekülni, mielőtt veszekedésbe torkollik a csipkelődésünk.
A szobámba vonultam összepakolni... Közben járt az agyam... végre találtam egy kedves fiút, most meg itt kell hagynom Párizsban...Dühítő...
 A pakolást befejezve magamra kaptama cipőm és a kabátom, aztán a nappaliba mentem. Én lettem kész a leghamarabb, ezért volt még időm leülni a tv elé. Bekapcsoltam és a zenecsatornát néztem, pont a Paranoid klipje ment. Most vettem csak észre, hogy Nick mennyitt nőtt. Mondjuk nem nehéz nállam magasabnak lenni, mivel nem lettem hosszú lábakkal megáldva. Épp csak a válláig érek Nicknek. Most én komolyan Rá gondolok? Mikor Peterért kellene sírnom? Teljesen elment az eszem. Peter úgy sincs többé. Ő viszont annál inkább van, sőt! Itt áll mellettem és azt bámulja, hogy én őt bámulom a tv-ben. Azt hiszem elpirultam, de égő. Gyorsan kikapcsoltam a tv-t, majd a bőröndömhöz léptem.
Csengettek...
- Szia Lisa - kísérte be a nappaliba Nick.
- Ugye nem késtem? - kérdezte Nick helyett, rám nézve.
- Nem, még csak ennyien vagyunk kész - nyugtatta barátnőjét.
- Jól van, ez mit keres itt? - mért végig lenézően....

Brooke Evans & Nick Jonas

"Becsukhatod a szemed azok előtt a dolgok előtt, amiket nem akarsz látni;

de a szívedet nem csukhatod be, hogy ne érezz. "

Hamarosan!

30.rész

- Csak nem ezt keresed? - Nick hangját hallottam meg közvetlenül magam mögül és magam mellett láttam a kezét, amiben a cetli volt....
Az ijedtségtől azt se tudtam merre kapjam a fejem, így egy elég béna mozdulat sort végrehajtva az ölébe estem.
- Én csak...én csak...öömm - azt se tudtam fiú vagyok-e vagy lány.
- Látom szeretsz a közelembe lenni - mosolygott rám.
Ő egy alsónadrágban ült a földön én pedig az ölében landoltam. Ujjaival lassan és óvatosan kisímította arcomba lógó kósza tincseket. Meztelen felsőteste hozzáért karomhoz, a szívem heves kapálásba kezdett...nem mozdultam.
- Csak...papírzsepit kerestem! - dadogtam ártatlanul.
- Azt az előszobában is kereshettél volna! - tapintott rá a lényegre - Tudom, hogy a telefonszámot kerested.
- És ha igen? - néztem rá.
- Ha vissza akarod kapni, akkor tudod mit adhatsz cserébe - kacsintott rám.
- Nem csinálok semmit! Add vissza! - pattantam fel az öléből.
- Akkor felejtsd el - állt fel ő is - Gondolom, ha már nem kell, akkor el is égethetem - vett elő egy öngyújtót a fiókból.
- Ne! - kaptam el a kezét, ujjai között biztosan tartotta a papír darabot.
- Mire? - csillant fel szeme.
- Hogy rávegyem magam - mondtam vöröslő fejjel - Elég, ha adok az arcodra egy puszit? - kérdeztem naívan.
 - Nem elég, tudod...telhetetlen vagyok. Nyugodtan készülj fel, ha elsőre nem sikerül, akkor majd másodjára - kuncogott rajtam.
- Jól van - mondtam zavartan.
Közelebb léptem, lábujjhegyre emelkedtem és épp, hogy csak hozzá értem a szájához, már végeztem is.
- Ez mi volt? - nézett rám gúnyosan.
- Nem elég? - néztem rá, úgy éreztem, mintha most tanulnék csókolózni.
- Nem muszály neked csinálni, ha nem mered...majd én... - jött egészen közel.
Derekamra csúsztatta kezét és csípőmet magához húzta, mellkasom az övéhez ért, másik keze a tarkómon pihent, egyre közelebb húzva magához. Enyhén oldalra döntötte a fejét és lassan közelített arcomhoz. Mintha egy bábu lennék, nem ellenkeztem, csak vártam...vártam míg ajka hozzá nem ér az enyémhez. Mikor végre bekövetkezett, bábu testem életre kelt. Kezem mellkasának puha bőrére csúsztattam, hagytam, hogy csókoljon. Annyira lassan és óvatosan csinálta, hogy majd megőrültem. Nem mutattam jelét annak, hogy már nem bírom...hogy gyorsítani kellne! Annyira akarom, hogy szenvedélyesen, vadul csókoljon, magához szorítson! Vagy, hogy magáévá tegyen??!....Nem ez nem lehet!
Saját gondolataimtól megijedve ellöktem magamtól...
- Mostmár kérem a telefonszámot - fordultam el tőle dübörgő szívvel.
- Tessék - nyújtotta felém a papírt.
 Szinte kitéptem kezéből, aztán kisiettem a szobából. A fejemben kavargó gondolatok nem hagytak nyugodni. Aludni tértem, immár a visszaszerzett cetlivel együtt.
Reggel, amint felkeltem, írtam egy sms-t Peter-nek, hogy délután 4-kor találkozzunk az Eiffel-toronynál.
 Ma kihagytam a reggelit, nem nagyon volt étvágyam. Inkább tovább feküdtem az ágyban, csak dél körül vettem rá magam, hogy felkeljek. Elmentem zuhanyozni, a hajam is megmostam, majd megtörölköztem és kényelmes ruhába bújva kimentem a nappaliba tv-t nézni. Semmi izgalamas film nem volt, ezért a zenecsatornát válaszottam. Míg a képernyőt bámultam, addig a hajam is megszáradt. Mikor meguntam a béna klippeket, tovább kacsoltam. A másik csatornán épp a Büszkeség és Balítélet című romantikus, kosztümös film kezdődött. Már láttam egyszer, akkor nagyon megszerettem. A történetbe belemélyülve néztem a filmet, arra figyeltem fel, hogy apró cseppek százai koppannak az ablak üvegén...beborult az ég és esőcseppek milliói hulltak alá....Elszomorodtam..vajon mi lesz a mai randinkkal? A szobámba mentem a telefonomért és Peter számát tárcsáztam...Két kicsöngés után fel is vette...
- Hello - köszönt vidáman.
- Szia, mi lesz a mai nappal? Esik az eső... - tettem hozzá.
- Ezért akartalak felhívni. Nem lenne túl szerencsés esőben, szabadtéri randit szervezni - közölte.
- Mi lenne, ha eljönnél ide? - vetettem fel az ötletet.
- Nincs ellene kifogásom - mosolyodott el - Hol laksz?
 - A diszkótol nem messze van egy kávézó, abban az utcában a harmadik ház - magyaráztam.
- Rendben, 10 perc és ott vagyok - tette le a telefont.
Elmentem felvenni valami csinosabb ruhát, aztán visszaültem a tv elé...pont reklám volt, mikor Peter megérkezett...

29.rész

Add vissza! - parancsoltam rá.
- Vedd el! - nevetett ki.
Kezével magasra tartotta a kis papír darabot, amit még csak nyújtózkodva sem érhettem el.
- Naaa! Add ide! - kérleltem.
- Mit adsz cserébe? - nézett rám gonoszan, még mindig magasra tartva a papírt.
- Semmit sem adok, mert az az enyém!
 - Akkor nem kapod vissza! - nevetett ki, és közelebb jött, de az ajtóig tudtam csak hátrálni.
- Mit kérsz? Bármit kérhetsz csak add vissza! - könyörögtem.
- Bármit? - mosolyodott el..bólintottam - Egy csók az ára a telefonszámnak - jelentette ki határozottan.
 - Na azt nem! Arról ne is álmodj! Tartsd meg a számot! - löktem arrébb, hogy ne legyek a közelébe.
- Tudom, hogy kell a szám, szóval gondolkozz el az ajánlatomon! - villantott rám egy ellenálhatatlan mosolyt.
- Hagyj, fáradt vagyok! - indultam újra az ajtóm felé.
- Csak tessék! - állt arrébb készségesen és még az ajtót is kinyitotta nekem.
Besétáltam a szobámba és az ajtót kulcsra zártam, hogy senki se zavarhasson. Gyorsan lezuhanyoztam és ágyba bújtam. Nem aludtam túl sokat, mert Nick-en és Peter-en járt az eszem...belealudtam a nagy filózásba..
Reggel telefon csörgésre ébredtem...sms-em érkezett, ismeretlen számról. Megnyitottam:
"Jó reggelt! Ha holnap ráérsz, akkor írj vissza, hogy mikor és hol lenne jó neked! Peter"
 Jó lenne minden reggel ilyen sms-re kelni. Elkezdtem visszaírni, de mikor el akartam küldeni, leesett, hogy nincs is nálam a száma. És ismeretlen számra pedig nem tudok üzenetet küldeni. A jókedvem egy csapásra lelohadt. Vissza kell szereznem a cetlit.
Letörve kezdtem el öltözködni... Vajon, hogy tudom majd elvenni tőle?
Épp a lépcsőn tartottam lefelé, mikor megbotlottam és előre estem, egyenesen Nickre, súlyommal őt is felborítottam. Nagyot dübbenve a padlón kötöttünk ki.
- Ouch! - jajdult fel Nick miután földetértünk.
Ő hason feküdt a padlón én pedig rajta terpeszkedtem.
- Bocs, nem akartam - mentegetőztem.
- Leszállnál már rólam? - kérdezte türelmetlenül.
- Mindjárt, nyugi van! - tápászkodtam fel róla.
- Mintha egy tehén esett volna rám - gúnyolódott.
- Én tehén? Nem is vagyok kövér! - húztam fel a pólóm alját , hogy bebizonyíthassam.
- Bocs, nem tehén vagy, hanem bálna - forró kezét a derekamra tette és magához húzott.
- Eressz el! - szóltam rá.
- Biztos akarod?
- Ezt miért kérdezed? Persze, hogy akarom! - néztem rá mint egy ütődöttre.
- Szóval, akarod? - mosolygott csillogó szemekkel.
- Igen! - Igen mondtam már egy kicsit bátortalanul. Már nem voltam benne biztos, hogy témánál vagyunk.
Közelebb hajolt, el nem tudtam képzelni mit akar, azért csak vártam. De mikor a nyakam felé hajolt, ledermedtem. Nem állt meg míg ajka hozzá nem ért a bőrömhöz...Aztán újra és újra....
Éreztem, hogy a vér az arcomba szökik. Szemem lehunytam. A bőröm bizsergett az érintett részeken, de nem toltam el Őt magamtól. Végigcsókolta nyakam minen kis apró részletét. Nagyon jól esett, nem akartam, hogy befejezze...de hamar vége lett..
- Nem tudhattad, mire kérdeztem rá, de mégis hagytad magad. Szóval teljesen belém vagy zúgva - ecsetelte büszke fejjel.
- Öntelt barom - hagytam ott vöröslő fejjel.
 Már megint beégtem! Ilyen nincs! Ezt még visszakapja! ...dühöngtem magamban. Reggeli után elindultunk próbálni.
Elég fáradtan álltunk neki, de az esti koncertre már mindenki teljesen éber volt. Majdnem hibátlanul sikerült a koncert...Joe szokásához híven elnyalt a színpadon, de hamar felállt és folytatta tovább mosolyogva. A végén meghajoltunk, az öltözőbe érve mindenki levágta magát egy fotelbe, hogy pihenjen egy kicsit.
3 óra múlva már mindenki az ágyában volt, én viszont nem tudtam aludni. Egy hirtelen ötlettől vezérelve elindultam Nick szobájába. A sötét szobában alig láttam valamit...Ő egyenletesen szuszogott...én pedig nekikezdtem a cetli keresésének. Már a fiókokat átnéztem, de semmi. Ekkor eszembe jutott, hogy talán a nadrágjában van, ami épp a földön hevert. Letérdepeltem a nadrág mellé, és elkezdtem átkutatni a zsebeket...
- Csak nem ezt keresed? - Nick hangját hallottam meg közvetlenül magam mögül és magam mellett láttam a kezét, amiben a cetli volt....

28.rész

Perceken keresztül faltuk egymás ajkait. Nick egyik pillanatról a másikra eltávolodott és csalódott arcot vágott.
- Lil, nekem barátnőm van - nézett rám és várta a reakciómat.
- Miért nem mondtad? Az a fruska aki kinnt volt? - kezdtem ideges lenni. Valaki mindig közénk áll.
 - Igen, Ő, de ne nevezd fruskának. És mikor szóltam volna? Talán akkor, mikor megcsókoltál? - háborodott fel.
- Jólvan, nem kell felkapni a vizet - arcom vörös lett.
- Jó éjt! - hagyott ott.
- Jó éjt... - motyogtam magam elé halkan, de Ő ezt már nem hallhatta.
 Miért csókoltam meg? Énnek így semmi értelme nem volt. Hogy fogom elfelejteni? Hogyan?! ...Zaklatott gondolatokkal a fejemben aludtam el.
Péntek reggel van, este elmegyek bulizni, kell egy kis kikapcsolódás. Először is el kell mennem ruhát venni.
Lementem reggelizni, aztán magamhoz vettem egy kis pénzt és elmentem shoppingolni. Estére egy fekete minit vettem. Spagetti pántos volt és fodros alja épp a fenekem alá ért. Vettem hozzá egy fekete magassarkút is.
A szerzeményeimmel haza taxiztam. Denise már az ebédhez készülődött.
- Lil, menj moss kezet és szólj a többieknek, hogy kész az ebéd! - kért meg.
- Rendben...
Elindultam az emeletre, és lepakoltam a cuccaim a szobámba, majd kezet mostam. Joe-t és Frankie-t a tv elől kellett kirobbantanom, Kevin a szobájába volt, neki is szóltam. Már csak Nick maradt.
- Nick, kész az ebéd! Gyere le a... - nyitottam be kopogás nélkül, de láthatólag hiba volt. Az ágyon feküdt Lisa társaságában és épp nyálcserét végeztek - Bocs! Nem akartam zavarni! - és már ki is mentem a szobából. Kicsit kényelmetlenül éreztem magam.
 Lementem ebédelni, pár perc múlva Nick is csatlakozott. Csöndben megebédeltünk. Én hamar végeztem és elmentem készülődni. Lezuhanyoztam, majd a nappaliba a tükör előtt kivasaltam a hajam. A nappaliban a TV-ző társaság nézte amint tevékenykedek. Ide oda szaladgálok, igazítgatom magam... mikor a hajam kész lett, elindultam sminkelni, ami sötét lilára sikeredet,  mellé felvettem egy lila gyöngy láncot. Felvettem a ruhát és a cipőt. Ez mind kb. 3-4 órmba került. 6 körül járt az idő. Lementem a konyhába, hogy egyek valamit. Bekaptam pár falatot és felmentem a szobámba a táskámért. A fiúk a nappaliba ámulva néztek rám.
- Lil, hova mész ilyen csinosan? - kérdezte Joe.
- Pasizni - mosolyogtam rá.
- Persze - dörmögte maga elé Nick.
- Hogy montad? - kérdeztem vissza ingerülten.
- Semmit nem mondtam! Jó szórakozást! - pattant fel a kanapéról és a szobájába zárkózott.
Mit sem törődve vele, elindultam egy jó szórkozóhelyet keresni.
 Bementem arra a helyre ahol a legtöbben voltak. A pultnál kértem egy koktélt... eliszogattam, épp végeztem, mikor leült mellém valaki.
- Szabad ez a hely? - kérdezte angolul erős akcentussal a hangjában.
- Persze - mosolyogtam rá.
- Peter vagyok - mutatkozott be.
- Én pedig Lillyen, francia vagy? - merült fel a kérdés.
- Igen, te pedig...?
- Én magyar vagyok, csak most átmenetileg itt élek, és meg kellett tanulnom angolul - szimpatikus volt a srác...
- Amúgy nagyon csinos vagy, jösz táncolni? - kérdezte könyörgő szemekkel.
- Persze - pirultam bele a bókba.
 Megfogta a kezem és behúzott a tömegbe. Közel másfélórát táncoltunk, majd fáradtan visszaültünk a bárszékekre. Megtörtént a telefonszámcsere, majd még egy koktél után elköszöntünk egymástól.
Hívtam egy taxit és hazafurikázott.
Halkan lépkedtem, nehogy felkeltsek valakit. Félúton az emeleten és épp a szobámba akartam benyitni mikor valaki megszólított.
- Lillyen! Ilyen későn? Hogy fogsz így holnap koncertezni? - kérdezte gúnyosan Nick.
- Az legyen az én dolgom - nyomtam le a kilincset.
- És bepasiztál? - kérdését nem törődöm hangsúllyal próbálta feltenni, ami nem nagyon sikerült.
- Igen, képzeld! - lobogtattam meg előtte egy cetlit amin egy telefonszám volt, amit hirtelen ki is kapott a kezemből.

27.rész

A kanapén nevetgéltek, én pedig egy sötét sarokba húzódva néztem őket. A két lány vidáman trécselt, a fiúk pedig próbálták nyomonkövetni a  témákat. A lányok néha buta vihogással szakították meg a beszélgetést, mire a fiúk is automatikusan nevetni kezdtek.
Sokáig néztem a társalgásukat, Nick a kanapéról átült a fotelbe, a lány pedig ment utána mint egy pincsi és elhelyezkedett Nick ölében. Nem akartam tovább nézni, ahogy nyáladzanak, ezért szobám felé indultam.
- Nick, ki ez a csaj? - mutatott rám.
- Ő csak Lillyen - nézett rám.
- Be se mutatsz neki? - meresztett nagy szemeket rá.
- Lil, idejönnél? - kért meg.
- Szia, Lillyen vagyok - nyújtottam kezet.
- Én pedig Lisa - nyújtotta oda műkörmös kacsóját.
- Örülök - egy béna mosolyt erőltettem az arcomra.
- Te kicsodája vagy Nicknek?
- Én hálistennek senkije sem vagyok - néztem a mögötte álló fiúra gúnyosan.
- De fenn hordod az orrodat! - pirított rám Lisa.
- Te meg egy kis naív, tudatlan fruska vagy! Azt hiszed kellesz majd Mr. Tökéletesnek? Mikor már teljesen belezúgtál, összetöri a szíved és mást keres! - tört ki belőlem idegességemben.
 - Elhallgass! - vágott pofon Lisa - Nick szeret engem! Te pedig csak féltékeny vagy! - és az utóbbiban milyen igaza van....
- Majd rájössz - simítottam ki az arcomból vizes tincseimet, aztán se puszi se pá elmentem aludni.
Joe bambán nézett utánnam, Nick arckifejezése pedig döbbenetet sugárzott. Ledöbbent a kirohanásomon. Főleg a mondandóm lényege maradt meg benne. Fejfájásra hivatkozva elvonult a szobájba gondolkodni. Joe nem akart egyedül maradni két lány társaságában, ezért kikísérte őket, majd egy gyors zuhanyzás után elment aludni.
Nick a szemét sem tudta lehunyni. Azon kapta magát, amint benyit az ajtómon és a nevem szólít...
- Lil - suttogta a sötétbe.
- Mit akarsz? - kérdeztem halkan.
- Miért mondtad ezeket Lisa-nak? - guggolt az ágyam mellé.
- Nem fontos, csak ideges voltam - fordítottam neki hátat.
- Amiket mondtál...azok a te érzéseid voltak? - kérdezett tétován.
- Csak általánosságban beszéltem! - hadartam...nem akartam, hogy rájöjjön.
- Nem hiszem el, fordulj felém, ha hozzád beszélek - utasított kissé ingerülten.
- Engem nem érdekel mit hiszel! - fordultam vissza hirtelen.
Nem szólt vissza, csak a szemembe nézett, percekeig csak ezt tette, majd közelebb húzódott hozzám és szólásra nyitott a száját...
- Mondd a szemembe, hogy nem érzel irántam semmit! - arcomat úgy fogta tenyerébe, hogy ne tudjak elfordulni.
- Nick, késő van...menj aludni! Ennek a beszélgetésnek semmi értelme! - tereltem.
- Miért nem válaszolsz? Mitől félsz? - nézett rám aggódóan.
- Te ezt nem értheted, neked minden olyan könnyű...
 Egy könnycsepp csillant szemem sarkában, de Ő egy könnyed mozdulattal megakadályozta, hogy végigfollyon az arcomon.
 Miért teszi ezt velem? Miért nem hagy megnyugodni? Mikor a közelemben van, a szívem ki akar törni a helyéről, a vérnyomásom az egekbe szökik, gyomrom összezsugorodik, arcom fülig pirosodik és zavarba jövök. Teljesen bele vagyok esve Mr.Tökéletesbe...
- Ha nem mondod el, akkor akármit hihetek - simított végig az arcomon.
- Higyj amit akarsz! Nem érdekel! - fordítottam el az arcom, egy darabig másfelé néztem, halk szavára ismét felé fordítottam arcom.
- De én tudni akarom! - ajkai vészesen közeledtek felém. Résnyire nyílt száját figyeltem, szinte hipnotizált. Úgy éreztem mágnesként vonzzák az enyéimet. Ajkai súrolták ajkaimat, de nem állapodtak meg rajta, hanem tovább siklottak és puhán rátapadtak arcomra, de csak pár másodpercre, mejd leválltak rólam.
- Jó éjt! - távolodott tőlem az arca.
Akaratlanul, de elkaptam pólójának egy részét, mohón megmarkolva magam felé húztam. Arca egyre csak közeledett...Ajkaim övéire tapasztottam és vadul csókolni kezdtem, nagyot dobbant a szívem, mikor viszonozta.
 Testemet szinte kirántotta az ágyból, hogy aztán magához húzhasson. Térdeplő helyzetben öleltük és csókoltuk egymást. Kezünk egymás pólói alatt fedezték fel a sima területet. Ennél szorosabban már nem is simulhattunk volna egymáshoz...

26.rész

Reggeli után elmentünk összepakolni. Már kész voltam, mikor megcsörrent a telefonom...Mike keresett, a managerem.
- Jó reggelt! - köszöntem.
- Neked is, de bocs, hogy belerondítok a Párizsi utazásodba, de vissza kell jönnöd, hogy felvehessük a demódat és még kismillió interjú vár rád - hadarta.
- De mi lesz a koncerttel? - hülledeztem.
 - A koncert előtt még egy hetet párizsban fogtok tölteni, mármint csak ők, mert neked ide kell jönnöd! Már beszéltem telefonon Mr.Jonas-szal. Szóval semmi akadája, hogy ide utazz. Megígértem Mr.Jonas-nak, hogy a koncert előtt egy nappal visszaérsz - magyarázott.
 - Rendben, mikor indul a gépem? - nincs más választásom, lehet, hogy még jót is fog tenni, ha pár napot távol töltök Nicktől.
- Akkor amikor a Jonasok gépe Párizsba. Már le van foglalva a helyed, el ne késs! - figyelmeztetett.
- Nem fogok, szia - tettem le.
Fura volt velük utazni, mert a repülőtéren elválnak útjaink, ha csak pár napra is, de hiányozni fognak.
Mikor megérkeztünk, a csomagjainkat elvitték. Elérkezett az idő a felszálláshoz...
- Ha nem gond gyorsan elköszönnék - szóltam Denise-nek, a három fiú pedig bután pillantottak rám. Nem is tudták, hogy nem megyek velük.
- Persze, nem gond - bíztatott.
Mindenki kapott egy hosszú ölelést, csak a Nick-é sikerült rövidre, de nem is bántam. Így van ez jól!
Nick értetlenül áltt a dolgok előtt, akárcsak Joe és Kevin. Sarkon fordultam és elindultam a másik irányba, ugyanis az én gépem is felszálláshoz készül.
A repülés eseménytelenül telt, még aludni is tudtam 40-50 percet. Mikor leszálltam a gépről, személyesen Mike jött elém. Nem is pepecseltünk túl sokat. Amint felvettük a csomagokat a legközelebbi szállodában szobát foglaltunk számomra, és már indultunk is a stúdióba.
A nap első felét interjúkkal, a másik felét pedig felénekléssel töltöttem...fárasztó volt három napon keresztül ezt csinálni.
A riporterek sokat kérdeztek Nickről, és h milyen kapcsolat fűz hozzá. Mindent tagadtam, amit eddig pletykáltak.
 Mivel nem volt más dolgom gépre pattantam és Párizsba repültem. Leszállás után magamhoz vettem a csomagjaimat és fogtam egy taxit....menet közben felhívtam Mr.Jonast, hogy hol szálltak meg...a taxis letett a ház előtt, amit említettem. Örültem, hogy visszajöttem hozzájuk. Egyedül éreztem magam nélkülük, nekem ők már a családomnak számítanak...
Beléptem a ház ajtaján és rögtön a nappaliba találtam magam, amint az előszobát elhagytam. Joe és Nick a pultnál ültek, háttal nekem.
- Akkor indulhatunk? - kérdezte Joe izgatottan.
- Na akkor nyomás csajozni! Nem térünk haza üres kézzel! - lepacsiztak, majd Nick leszállt a bárszékről és megfordulva engem pillantott meg, arcára fagyott a mosoly. Joe, pedig befejezte a vacsoráját.
- Hát te? Nem úgy volt, hogy majd 2 nap múlva jösz? - kérdezte zavartan.
- De...úgy volt - vetettem oda tömény csalódással a hangomban.
- Szia Lil! Épp csajozni megyünk, nem jösz? - lépett Nick mellé, és teli szájjal beszélt hozzám.
- Fogd be! - könyökölt az oldalába Nick.
- Ezt most miért? - jajdult fel Joe.
- Nem megyek, mert fáradt vagyok és nem vagyok csajozós hangulatomban, mondjuk olyanban sose vagyok. Na de majd holnap elmegyek pasizni! - az utolsó szót jól kihangsúlyoztam Nick kedvéért.
Láthatólag nem tetszett neki. Felkaptam a bőröndjeimet a lábam mellől és felvittem az emeletre. Frankie épp tv- nézett.
- Szia Frankie! Nem tudod melyik az én szobám?
- De tudom, az ott! - mutatott az ajtó felé.
Bevittem a cuccom és ledobtam magam az ágyra...
Ő már teljesen túl lépett rajtam, lehet, hogy nem is érzett irántam semmit...csak játszott az érzéseimmel, és sikerült összetörnie a szívem.
Nekem is túl kell lépnem rajta, holnap elmegyek bulizni, ahogy Nicknek is mondtam.
1-2 órát feküdtem az ágyon, aztán rávettem magam, hogy elmenjek zuhanyozni. Sokáig álltam a zuhany alatt, ez a hely tökéletesen megfelelt arra, hogy gondolkodni tudjak...
Mikor már ráuntam az ácsorgásra megtörölköztem és pizsmába bújva kiléptem az ajtón.
 Elég sokáig lehetem bent, mert mire kiértem, Nick és Joe egy-egy lány társaságában ültek a tv előtt......

25.rész

Nick bebújt mellém az ágyba...de tisztes távolságra helyezkedett el tőlem..a hátán feküdt és a plafont tanulmányozta. Újra a nevemet suttogta, nem válaszoltam,  Ő a hátamhoz simult, és a derekamnál fogva magához húzott...
 Azon gondolkoztam, hogy reagáljak-e...ez a mozdulata megmosolyogtatott. Nagyon jól esett a közelsége. Arcom bíborba borult, mikor keze a derekamról a meleg hasamra csúszott...hűvös kezétől kirázott a hideg...érezte, hogy libabőrös vagyok, már nem színlelhettem az alvást. Kezét nem húzta el, de én megfordultam, így hideg keze a hátamon pihent. Sötétben is láttam a két csillogó barna szemét. Riadtan nézett rám...azt hitte rögtön ki is parancsolom az ágyból. Nem szólaltam meg, csak közelebb húzódtam, a fejem befúrtam az álla alá a nyakához. Erősen szorított magához. Biztonságban éreztem magam...a szívem hevesen dobogott, pillangók repdestek a gyomromban. Próbáltam hazudni magamnak..."én őt nem szeretem"...ésszel felfogtam...de a szívemet nem tudtam becsapni...
- Nem baj, hogy ilyen közel vagyok? - suttogta.
 Én csak megráztam a fejem és ajkaimmal megérintettem a nyakát. Keze hirtelen melegedésbe kezdett, és immár forró kezével végig simított a hátamon a nyakamig, majd vissza a derekamhoz...ott megállapodott. Erős karjával saját testéhez passzírozott. Hihetetlen érzés volt, ilyen közel lenni hozzá, szívem már a torkomban lüktetett..Nem mertem felnézni rá...Ő viszont szívem minden egyes szavát értette. Feljebb húzott, ...Arca olyan közel volt, hogy csak nehezen tudtam ráfókuszálni...
Meg akartam csókolni, érezni ajkai ízét, de tehetetlennek éreztem magam. Nem tudtam megtenni, féltem a visszautasítástól. Ő is ezzel küzdött magában, de őt az is akadályozta, hogy tudta újra és újra meg fog bántani.
- Lil, ha jól vagy, akkor én inkább átmegyek a saját szobámba aludni, mielőtt még olyat tennénk amit megbánhatunk - mondta halkan és kezét levéve rólam, kikászálódott az ágyból.
- Ne menj el! - kérleltem, és én is kiszáltam az ágyból - Ne hagyj itt! - kaptam el a kezét és minden erőmmel azon voltam, hogy magam felé fordítsam és a hátát a falnak taszítsam - Nem mehetsz el! - parancsoltam rá kissé hisztérikus hangon.
Hagyta magát, és háta könnyedén a falba ütközött...Két karomat fogva tartott kicsit messzebb magától..Lábujjhegyre emelkedve ajkaimat övéire tapasztottam és reménytelen szerelemmel a szívemben csókoltam azokat...5 másodpercig tudott uralkodni magán, ezután nyelvét átfúrta ajkaim között. Keze lehullott karomról és a csípőmre vándorolt. Egy gyors mozdulattal fordított a helyzetünkön, és falhoz szorított testével...szenvedélyesen csókolt, szinte falta a számat...én is ugyanígy tettem...hirtelen elkapta mindkét csuklómat és a falhoz szorította...ajkai leváltak enyéimről...zihálva, becsukott szemmel próbált koncentrálni.. Le akart higgadni, nehogy újra nekem essen. Csendben figyeltem a vívódását.
Erről is csak én tehetek...telhetetlen vagyok. Legbelül elszomorodtam, lesütöttem a szemem és a mezítelen lábfejemet bámultam...kezei elengedték a csuklómat, amik testem mellé hullottak. Felnéztem rá...fájdalom csillant szemeiben.
- Sajnálom - ezzel ott is hagyott.
Szörnyen éreztem magam. Ha nem lettem volna ilyen rámenős, akkor még most is itt lenne velem. Pedig már olyan közel voltam hozzá, rég csókolt meg...
Lehet, hogy még nem lépett túl Kelly-n, akkor viszont semmi esélyem...de ő is vsszacsókolt!...merült fel bennem a gondolat..Bárcsak visszajönne és magához ölelne. Ezekkel a gondolatokkal a fejemben feküdtem vissza az ágyba, ahol hamar el is aludtam.
Reggel madácsicsergésre ébredtem, de ez sem tudott felvidítani. Elmentem lezuhanyozni, majd reggelizni.
A Jonas család már lent ült a szálloda ebédlőjébe...Én pedig csöndben elfoglaltam a helyem, szokás szerint Nick mellett. Lányos zavaromban még az evőeszközt is levertem az asztalról. Lenyúltam érte a földre, de Ő gyorsabb volt..felnéztem és tekintetünk találkozott.
- Kösz - kaptam ki a kezéből a leejtett tárgyat, ügyelve rá, hogy ne érjek Hozzá..majd szorgosan tisztogattam a villát, hogy ne kelljen senkire se ránéznem.
- Gyerekek! Reggeli után pakoljatok össze mert tovább utazunk Párizsba! - jelentette ki Mr.Jonas.
Párizs hallatán halk moraj futott végig a társaságon...

24.rész

- Nem én voltam, hanem Kelly. De ideadnád végre a jeget? - türelmetlenkedett.
- Jól van na! Én mondtam, hogy nem szinpatikus a csaj - ingatta a fejét Kevin rosszallóan.
Nick rá se figyelve kikapta a kezéből a jegeszacskót és az arcomon éktelenkedő sötét foltra nyomta óvatosan. Amint a hideg elérte a bőrömet, ébredezni kezdtem.
- Mi történt? És te mit akarsz? - löktem el arcomtól a kezét, amiből még a jég is kiesett.
- Csak segíteni akarok! - fél kézzel lefogta az enyéimet, másik kezével, felvette a földről a jeget és ismét az arcomhoz szorította.
- Nem kell a segítséged! - próbáltam szabadulni, de erősebbnek bizonyult nálam.
- Lil, hagyd, hogy Nick segítsen! - ült az ágy szélére Kevin.
Beletörődve a többség akaratába, abba hagytam a kapálózást. Nick folyamatosan az arcomat vizslatta, zavarba hozott, ezért elfordítottam a fejem a másik irányba. Nem bírtam a szomorú szemeibe nézni. A szobában lévő két fiú a gondolataikba mélyedve bámultak rám. Kínos volt a csönd, és az, hogy Nick ilyen közel van hozzám. A szívem heves kalapálásba kezdett ettől a gondolattól...azt hiszem el is pirultam.
- Mostmár jól vagyok! Egyedül is megleszek... - arra céloztam, hogy jó lenne, ha itthagynának egyedül.
- Szó sem lehet róla, hogy egyedül maradj! Lehet, hogy agyrázkódásod van! - ellenkezett Kevin.
- Nincs semmi bajom! - ültem fel hirtelen, mert felidegesített, hogy nem mennek el, de amilyen gyorsan felültem, olyan gyorsan vissza is hanyatlottam a kanapéra....szédültem.
- Na látod, nem vagy jól! Nincs vita! Most pihensz egyet a koncert előtt, addig én majd vigyázok rád! - közölte Kevin ellentmondást nem tűrő hangon.
- Fantasztikus - törődtem bele.
Nick szótlanul kisétált a szobából. Kevin pedig egy közeli fotelbe ült...engem szép lassan elnyomott az álom.
Kev keltegetésére ébredtem...
- Lil, kelj fel! Hamarosan indulunk a koncertre - óvatosan megrázta a vállam.
- Fent vagyok, fent vagyok! - Kevin kezébe kapaszkodtam, hogy fel tudjak állni.
- Öltözz át, addig én kint megvárlak - ezzel magamra is hagyott.
Gyorsan átvedlettem egy másik ruhába, s közben Nicken járt az eszem. Vajon, sikerül újra megbíznunk egymásban? Hogy fog ezentúl hozzám viszonyulni?
- Lil, siess! - kopogott Kev türelmetlenül.
- Megyek! - nyugtattam.
- Na végre.. - sóhajtott mikor kiléptem a szobából.
- Indulhatunk?
- Persze - belé karoltam és elindultunk a mikrobuszhoz.Kínosan éreztem magam, mikor beültem...mindenki ott volt már, csak rám vártak - Elnézést, hogy késtem - kértem bocsánatot.
- Nincs semmi baj! - mosolygott rám Denise, amivel meg is nyugtatott.
 Elfurikáztunk az arénához, majd odabent gyors hangolás után elfoglaltuk a helyünket a színpadon. Kevin megkérte az egyik díszlet építő srácot, hogy maradjon mellettem a koncert alatt, ha netán rosszul lennék. Magamhozz vettem a gitáromat és vártam a kezdést.
A fiúkat felemelte a rámpa, a zenekar pedig lelkesen játszani kezdett...A koncert közepe felé szédülni kezdtem. A színpad szélén ülve gitároztam tovább a koncert végéig. A meghajlás következett, ezért felmentem a színpadra. Aztán a rámpára álltam a többiekkel együtt, ekkor meg is történt a baj. A talpam csak félig volt a rámpán, a sarkam még a színpadon volt..a rámpa süllyedni kezdett, én meg előre buktam...egyenesen az Ő karjaiba...ha nem lett volna ott akkor a zongorára esek. Meglepődve pillantott rám...én pedig fülig vörösödtem..Mikor leértünk a színpad alá, zavartan kibontakoztam a karjaiból, megigazítottam a ruhám és elsiettem...
A szállodába visszaérve Kevin szegődött mellém és felkísért a szobámba, majd újra rákezdett a mondókájára...
- Mivel az ütéstől bármi bajod lehet, ezért még ma éjszakára vigyázni fog rád valaki.
- De igazán nem szükséges, tényleg jól vagyok! - próbáltam rábírni, hogy tudok magamra vigyázni.
 - Nincs vita! Menj el fürödni, mire elkészülsz addigra kerítek valakit melléd - közben hevesen a fürdőszobába tologatott.
Csendben hozzá is láttam, miután végeztem, magamra kaptam egy meleg pizsmát, mert tél lévén még idebent is hűvös van egy picit. A fürdőből kilépve Nickbe botlottam bele.
- Te mit kersel itt? - elég hülye fejet vághattam...
- Kevin engem küldött, hogy vigyázzak rád! - magyarázta.
- Nem muszály maradnod...ha már úgy sem barátkozol velem soha többet! - idéztem a szavait némi keserűséggel a hangomban.
- Kérlek ne haragudj rám, azt hittem, hogy Kelly igazat mond. Nem tudhattam! - védekezett.
- De tudhattad volna! Szerinted képes lennék a pénzed miatt barátkozni veled?
- Nem, de.. - kezdte el, de én félbeszakítottam.
- Nincs semmi de! Tudom, hogy a szerelem sokakat elvakít...többek között engem is! Ezt te tudod a legjobban! - hirtelen elhallgattam - Butaságokat beszélek! - vörösödtem bele.
- Szerelmes vagy? - tekintete kíváncsivá vált.
- Nem, hagyjuk...hülyeséget mondtam - gyorsan el is indultam az ágyam felé a beszélgetés befejezésében reménykedve.
 Bebújtam az ágyba, Nick pedig leült az ágytól nem messze lévő fotelbe. Zavart, ahogy engem nézett, ezért hátat fordítottam neki. Hamar elnyomott az álom. 2-3 óra múlva arra eszméltem, hogy Nick a nevemen szólít. Annyira fáradt voltam, hogy se megmozdulni se megszólalni nem bírtam, ezért nem is reagáltam. Az ágy a hátam mögött besüppedt és a takaró is megmozdult. Nick bebújt mellém az ágyba...de tisztes távolságra helyezkedett el tőlem..a hátán feküdt és a plafont tanulmányozta. Újra a nevemet suttogta, nem válaszoltam....Ő a hátamhoz simult, és a derekamnál fogva magához húzott...

23.rész

A sírás nagyon kifárasztott. Rendbe tettem magam, majd vonakodva, de elindultam a szobám felé. Óvatosan benyitottam..mindketten bent voltak. Már estefelé járt, csendben a kanapéhoz igyekeztem és lefeküdtem rá. Éreztem, ahogy 2 szempár engem vizslat, de azért se néztem rájuk. Hátat fordítottam nekik, és álomba sírtam magam...
Reggel karikás szemekkl ébredtem...a mosdóban próbáltam helyre tenni magam, de a látvány nem volt túl bíztató.
Lementem reggelizni, de mikor kihozták a menüt, rá kellett jöjjek, nincs is kedvem enni. Inkább csak hányingerem van, amint ételre nézek. Nicket és Kelly-t láttam meg. A szalvétám az asztalra dobtam, és elsunnyogtam az ebédlőből.
Egész nap alig ettem valamit. Próbáltam Nickék elől elbújni, akárhányszor megláttak, gyűlölködő pillantásokat vetettek felém. Tudtam, már semmi esélyem arra, hogy tisztázzam magam...
Napról, napra sápadtabb lettem...alig ettem...és rengeteget sírtam...azt hiszem enyhén depressziós lettem.
 A kocert napja elérkezett...korán keltem, és a fürdő szobába csoszogtam. A tükörképem szörnyű látványt nyújtott...kisírt, karikás szemek, sápadt arc, kiszáradt száj. Eléggé leépültem pár nap alatt...
Hiányzik Nick...de közben meg mégsem...nem bízott bennem...
 - Lil, jól vagy? - jött velem szembe Kevin a folyosón.
- Persze - mondtam elhaló hangon.
- Nagyon betegesen nézel ki...Mi történt? - állt meg aggódva.
- Nem történt semmi - próbáltam mosolyogni, de Kevin arckifejezését vizsgálva, nem voltam túl megnyerő.
 - Teljesen lefogytál és sápadt vagy..Tudom, hogy van valami baj! - elém lépett és a szemembe nézett - Mondd el! - kérlelt.
- Nick... - elcsuklott a hangom és kitört belőlem a sírás.
- Nincs semmi baj - Kev a mellkasára vont és nyugtatni próbált, de csak egyre jobban potyogtak a könnyeim - Gyere, menjünk be ide - kísért a szobájába.
- Köszi - néztem rá hálásan, könnytől csillogó szemekkel.
- Nincs mit, de most mondd el mi történt - ültetett le egy fotelbe, ő pedig a karfára ült.
- Nick barátnője bekavart...hazudott Nicknek. Azt mondta neki, hogy csak a pénzéért barátkozok vele. Ő pedig elhitte, és most utál! - kezdtem nyugodtan, de a vége halk sírásab torkollott.
 - Nekem sem túl szimpatikus a lány. Nicket pedig valószínűeg elvakítja a szerelem.
- Kelly figyelmeztetett, hogy eltávolít a közeléből... - ekkor Nick rontott be az ajtón.
- Kevin, nem láttad a... - megakadt rajtam a szeme - Bocs, nem tudtam, hogy társaságod van! - mondta merő utálattal a hangjában.
 Egy könnycsepp hagyta el a szemem, amit gyorsan le is törtöltem, majd kisiettem a szobából.
- Belé meg mi ütött? - kérdezte bátyját.
- Csak az, hogy tönkretetted a bizalmatlanságoddal! - mérgelődött Kev.
- Ő játszotta el a bizalmam!
- Kelly hazudott neked! Nem veszed észre, hogy az orrodnál fogva vezet? - Kevin hangja ingerültté vált.
- Nem kell mindent Kelly-re fogni! - ment ki a szobából.
Közben..
Bementem a szobámba...Kelly állt elém..
- Miért bőgsz egyfolytában? - kérdezte, mintha mit sem tudna az egészről.
- Hagyj békén! - próbáltam lerázni.
- Nem hagylak! - Nick az ajtó elé ért és épp benyitni készült - Én megmondtam, hogy eltávolítalak a közeléből! - hátat fordítottam, de ő visszarántott eredeti pozíciómba, és olyan erővel ütött meg, hogy eszméletemet vesztve a földre zuhantam. Nick, ezt az ajtóból nézte végig. Szörnyülködve Kelly-re nézett, aki még nem vette észre a szemtanút.
- Miért hazudtál? - kérdezte Nick..fel tudott volna robbanni az idegességtől.
- Nick? Meg tudom magyarázni! - kezdte.
- Tűnj el innen! - mutatott dühösen az ajtó felé.
Kelly távozott a szobából. Nick leguggolt mellém, az ölébe vett és óvatosan a kanapéra fektetett. Belülről mardosta a bűntudat.
A mobilját előkapva, gyorsan Kevint tárcsázta..
 - Mondjad! - szolt bele a bátyja.
 - Ne kérdezz semmit, csak egy adag jéggel gyere Lillyen szobájába! - hadarta el, majd letette.
Kevin mit sem értve az egészből lement a recepcióra jégért, majd a szobám felé vette az irányt.
- Mit műveltél vele? - kérdezte Kev elképedve, amint meglátott a kanapén eszméletlenül.

22.rész

- Szabad! - benyitottam...A tv előtt ült Kelly-vel.
- Pont szólni akartam, hogy mindjárt kezdődik a műsor! Itt fogjuk nézni? - kérdeztem, mert Nick meg se mozdult.
- Kelly nem szereti, ezért valami filmet nézünk, ha nem gond - közben az említett személy közelebb bújt Nickhez.
- Nem, egyáltalán nem gond...- vágtam oda lemondóan, majd kisétáltam a szobából.
Folyton Kelly-vel van és nincs rám ideje, a lány pedig ilyenkor kárörvendően vigyorog. Csak kapjam a kezeim közé!
Idegesített a nagy semmit tevés, ezért elmentem aludni.
Reggel idegesen keltem. Biztos vagyok benne, hogy ma sem lesz rám ideje. Az ebédlőbe már ott ült a gerlepár. Nick ajkai a lányéra tapadtak...a szívemet láthtatlan kezek markolásszák. Nem néztem rájuk, lehet, hogy észre se vettek a nagy nyáladzásban...Az első utamba akadó lány wc-be bementem, magamra zártam a fülkét és csendesen sírni kezdtem...egyedül vagyok. Kelly elvette tőlem. Mit fogok csinálni nélküle? Hiányzik...keseredtem el.
Talán 20 percet ha töltöttem ott...nem gubbaszthattam egész nap egy wc lehajtott tetején...letöröltem a nedvességet az arcomról és a szobámba indultam. Mikor benyitottam Nicket és Kelly-t láttam, amint beszélgetnek. Rossz szobába nyitottam volna be? Újra megnéztem a szobaszámot...stimmelt.
- Hát ti? - kérdeztem meglepődve.
- Kelly velünk tart a turnén, de már nincs szabad szoba a szállodában, ezért úgy gondoltam, hogy elfértek egy szobában. Úgyis van még egy kanapé - magyarázta.
- Ugye most csak vicelsz? - néztem rá hitetlenkedve.
- Nem - válaszolt komolyan - Lil nagyon jó fej, biztos megengedi, hogy az ágyon aludj - fordult a lány felé.
- Lillyen, megengeded? - meresztett nagy szemeket.
- Nem is tudom.. - Nickre pillantottam..kérlelően nézett rám...haragudtam. De most mit tehetnék? Nem akarok vele összeveszni - Legyen! - mentem bele.
- Köszi - mosolygott rám hálásan Nick.
Unom a jópofizást, és azt is, hogy rám se hederít. Folyton Kelly-vel van, és ha jól látom, össze is jöttek...a szívem is belesajdult ebbe a gondolatba.
- Most magadra hagylak titeket, ismerkedjetek meg egymással! - lépett ki az ajtón.
- Nem vagyok kíváncsi rád, úgyhogy ne rizsázz! - közölte undokan, amint Nick után bezáródott az ajtó.
 - Mit akarsz Nicktől? Csak kihasználod, ugye? - kérdeztem idegesen.
- Semmi közöd hozzá! Nick az enyém, és úgyis eltávolítalak a közeléből! - nézett rám gonoszan.
- Csak próbáld meg te hülye liba!
 Válaszul egy pofont kaptam, de akkorát, hogy az egész fejem kongott. Elöntött a méreg, visszaadtam az ütést..fél perc múlva már a földön  verekedtünk. Én kerekedtem felül és a hajába markoltam...ekkor Nick nyitott be.
- Lil! Mit művelsz? - rohant oda hozzánk...kezével lesodort vetélytársamról. Őt pedig felsegítette - Ezt mégis, hogy gondoltad? - nézett rám dühösen.
 - Nick, védj meg! Amint kimentél, nekem esett és azt mondta, hogy bármi áron elvesz tőlem! - panaszkodott Kelly.
- Ez nem így volt! - kiabáltam rá, magamból kikelve.
- Nem érdekel, hogy volt! Csalódtam benned! Most pedig hagyj magunkra! - utasító szavai nagyon fájtak.
Kirontottam a szobából, becsapva magam után az ajtót. Ott maradtam hallgatózni
Közben odabent:
- Jól vagy? Nem fáj semmid? - kérdezte Nick, aggódva.
- Jól vagyok, csak az arcom fáj - mutatott arra a helyre, ahol megütöttem.
- Nem tudom mi ütött Lil-be Nem gondoltam volna, hogy bántana - mondta fejvakarva.
- Féltékeny rám, mert a barátnőd vagyok - jelentette ki.
- Lehet, nem tudom...
- Azt akarom, hogy ne barátkozz vele! Árthat neked. Azt mondta, hogy a pénzedre haj! Mellesleg félek is tőle.. - hazudta.
- A pénzemre? Félreismertem, most nagyot csalódtam benne. Többé nem tekintem barátomnak!
 Az kilincsbe kellett kapaszkodnom. A szívem dobogását a torkomban éreztem, leesett a vérnyomásom, elsápadtam, a szám kiszáradt..Hisz neki...és soha többé nem lesz a barátom...könnyek záporoztak a szemeimből. Fáj amit mondott. Minden szava szíven üt. Őt választotta helyettem.
Minden erőmet összeszedve a mosdóba rohantam. Az ajtót magamra zárva zokogtam a fal mellé rogyva....

21.rész

Próba után a színpad mellett beszélgettek. Indulni készültünk, de Nick közölte, hogy:
-Én még maradok egy kicsit, majd később utánatok megyek!
- Rendben, de vigyázz magadra! - adta a kezébe az inzulint Denise.
Mi elmentünk, már három órája a szállodába voltunk, mikor Nick beállított.
- Hello öcskös! Mi volt a csajjal? - kérdezte Joe, Nick mosolygós arcát fürkészve.
- Modtam már, hogy ne hívj öcskösnek! Amúgy elhívtam a koncertre...adtam neki VIP jegyet - mesélte bátyjának.
- És tetszik? - mentem oda, meghallva beszélgetésüket.
- Kedves lány! - tért ki a valódi válasz elől.
- Megyünk kajálni? - mentette meg Joe a helyzetet.
- Menjünk.. - egyeztem bele.
Ebéd után Nickkel néztem tv-t. A lányt nem hoztam szóba, de minden másról beszélhettünk.
A beszélgetést félbe kellett szakítanunk, az indulás miatt. Fél nyolc van, már nagy a zsongás 30 perc és kezdődik a koncert. Az utolsó simításokat végeztük magunkon, majd hangoltunk és elfoglaltuk a helyünket a színpadon.
Már javában tartott a koncert, mikor a fiúk három rajongót hívtak a színpadra. Joe, egy alig 5 és kislányt, Kevin egy 12-13 éves lányt, aki annyira boldog volt, hogy elsírta magát. Nick pedig azt a lányt, akinek a VIP jegyet ajándékozta. A szám végeztével, le kellett menniük a színpadról.A Black Keys következett. Már egy ideje mindíg felhív a színpadra, maga mellé ültet a zongoránál és együtt éneklünk. Már a gitáromat is letettem, hogy elinduljak a színpadra. De Nick megszólalt.
- Szeretném, ha feljönnél a színpadra és velem énekelnéd ezt a dalt! - mutatott az imént színpadra hívott lányra.
Én szótlanul és bambán álltam egy helyben...köpni nyelni nem tudtam. A lány helyet foglalt Nick mellett.
A zenekar pár tagja Joe-val és Kevinnel egyetembe, rámpillantottak, hogy mit reagálok erre. A már amúgy is pirosodó arcomra, erőltettem egy halvány mosolyt. Csalódottan nyúltam a gitáromért...
A lánynak gyönyörű hangja van. De akkor se neki kellene ott ülnie...fortyogtam magamban.
A koncert végeztével az öltözőbe battyogtam...odabent a zongorás csajjal találtam szembe magam.
- Lil! Jó, hogy jösz! Be akartam neked mutatni Kellyt! - jött oda hozzánk nagy vidáman.
- Lillyen - nyújtottam a kezem.
- Kelly - fogadta el.
- Lil, a legjobb barátom - közölte Nick mellesleg.
- Értem, akkor megyünk vacsizni? - fordult Nick felé, rólam többet tudomást sem véve.
- Persze... Na, szia Lil, majd otthon találkozunk! - viharzott el a páros.
Jól itthagytak. Nem szimpatikus nekem ez a lány. De ha Nicknek tetszik...muszály lesz elviselni.
A legifjabb Jonas, este 10 körül érkezett meg. Örültem, hogy pont visszaért a kedvenc műsorunk előtt, amit minden este együtt szoktunk megnézni...
- Szia! Pont most kezdődik a kvízműsor! Gyere, le ne maradjunk! - fogtam meg a kezét és a kanapé felé húztam.
- Bocs, de most fáradt vagyok...majd holnap bepótoljuk - hagyott ott.
- De Nick...- motyogtam magam elé az üres szobában.
Mindegy, majd akkor holnap, egy alkalomba nem fogok bele halni. Zuhanyzás után elmentem aludni.
Reggel gyors öltözködés után az ebédlőbe mentem. Nick már az egyik asztalnál reggelizett.
- Jó reggelt! - köszöntem rá.
- Neked is! - nézett fel a tányérjáról.
- Mi lesz a mai program? - kérdeztem izgatottan.
- Kelly-vel moziba megyek, utána elkísérem vásárolni - közölte.
- De úgy volt, hogy ma biliárdozni megyünk! - emlékeztettem.
- Tényleg, ne haragudj, de el kell halasztanunk máskorra - oldotta meg a helyzetet.
- Mikorra? - kérdeztem csalódottan.
- Holnap után jó lesz?
- Igen...- ez is jobb, mint a semmi.
Nick összeszedte magát, majd elhajtott a mustang-jával. Megint egyedül vagyok. Mit csináljak? Egy ismerősöm sincs New Yorkba. Az egyetlen normális ötletem, az volt, hogy elmegyek sétálni Central Parkba. Ott még úgy sem jártam. Odakint esett a hó, ezért jól felöltöztem. Egész nap a városban kóboroltam, néha betérve egy-egy üzletbe. Mikor már teljesen átfagytam, elindultam visszafele a szállodába. Még 10 perc volt a kvízműsorig. Gondoltam megkeresem Nicket, hogy jöjjön tv-zni. Átöltöztem valami melegebbe. Nick ajtajához sétáltam, majd bekopogtam...

20. rész

Veronika duzzogva, elment összepakolni a cuccát, hogy haza utazhasson. Köszönés nélkül lelépett. Épp ebédeltünk...néha rásandítottam Nickre. Megkönnyebbülést véltem felfedezni az arcán, de nem volt étvágya, villájával csak forgatta az ételt..Elnézést kért és távozott az asztaltól. Ebéd után mindnki ment a maga dolgára. Joe és Kevin elmentek vásárolni. Denise elvitte Frankie-t a vidámparkba. Mr. Jonas pedig telefondon rendezte a dolgokat. Többek között azt is, amit reggel beszéltünk meg.
Felmentem az emeletre. Nick a nappali egyik fotelében aludt. Levágtam magam a kanapéra és bekpcsoltam a tv-t. A film a vége felé tartott, mikor Nick ébredezett. Feltűnően rosszul nézett ki, arca sápadt volt, keze pedig remegett.
- Nick, jól vagy? - amint ránéztem elfogott az aggódás.
- Nem, szédülök - próbált felállni, de visszaesett a fotelbe. Odasiettem hozzá. Átfutott az agyamon, hogy semmit se evett.
- Beadtad, már az inzulint? - kérdeztem, mert ma még a közelébe se láttam.
- Elfelejtettem - nézett rám émelyegve.
A konyhába trappoltam. Mindent feltúrtam az inzulin után. Amint megtaláltam, már rohantam is fel Hozzá. Már nagyon rosszul nézett ki. A fotel mellé térdeltem és odanyújtottam neki a készüléket. Elvette, majd remegő kézzel beadta magának. Pár perc múlva jobban is volt. Kiegyenesedtem a térdelő pozíciómból és a szobámba indultam, nehogy beszélnem kelljen vele.
- Lil, várj! - szólt utánnam, hangja mostmár határozott volt.
- Mit szeretnél? - fordultam felé várakozva.
- Csak megköszönni! - indult el felém.
Ismét kínosan éreztem magam.
- Bárki megtette volna - indultam el megint.
- Lillyen! - megtorpantam - Azt szeretném, ha nem lenne harag köztünk. Legyünk barátok! - nyújtotta felém a kezét.
Gondolkoztam...vajon bele menjek? Van egyáltalán más választásom? Semmi se lesz köztünk. De harag helyett mégis jobb a barátság.
- Rendben - fogtam vele kezet.
- Jösz tv-t nézni? - vetette fel az ötletet.
- Persze - erőltettem az arcomra egy mosolyt.
A kanapén ülve néztünk egy vígjátékot, fél óra múltán már én is felszabadultan nevettem a filmen. Úgy éreztem mindent rendbetettünk. Ezután szinte egymáshoz voltunk ragadva. Mindenhova együtt mentünk, mindent eggyütt csináltunk...
Tél van, New Yorkba vettük az irányt. Ugyanis ott volt a következő turnéállomás. A repülőn ültünk, én közvetlen Nick mellett ülök, épp gitárokról diskuráltunk, mikor a gép leszállt. Mindenki kabátba és sálba burkolózva szállt le a gépről. A rajongók sikoltozva fogadtak minket. A mikrobusz már a repülőtért előtt várt ránk. A riportereken és fotósokon átjutva beültünk a járműbe és a szállodához vitettük magunkat, majd elfoglaltuk a nekünk fenntartott szobákat, cuccunkat ledobtuk és elmentünk vacsorázni.
- Fiúk, lányok! - id.Kevin állt fel az asztalfőről - Holnap már próbálnunk kell! Ezért úgy feküdjetek le, hogy reggel 7-kor fel tudjatok kelni. Jó étvágyat! - fejezte be mondandóját és leült.
Csendben megvacsoráztunk, majd feloszlott a társaság. Én Nickel és Kevinnel tv-ztem, a többiek aludni tértek. Annyira érdekes volt az esti film, hogy 10 perc után el is aludtam. A fiúk kelteggettek, hogy ideje lenne aludni menni. Jó éjszakát kívánva egymásnak a szobánka vonultunk.
Reggel fáratan és kócosan ébredtem. Még csak fél hét volt...gyorsan átöltöztem és leslattyogtam a szálloda ebédlőjébe. Pár perc múlva Nick is csatlakozott hozzám. Kihozták a reggelit, mi pedig csendben elfogasztottuk. Még fáradtak voltunk a viccelődéshez. Ilyenkor csak bambulunk ki a fejünkből. Az étkezés végeztével, a Nick magával rángatott a szobájába.
- Szerinted melyiket vegyem fel ma? - állt meg a gardrób előtt és két kiészített ruhaszettre mutatott.. Jó volt az összeállítás, de valami nem stimmelt, kicseréltem a két pár cipőt és a bal oldali összeálltásra mutattam - Köszi! Nem akarsz az új stylist-om lenni? - kérdezte nevetve.
- Inkább nem - böktem mutató ujjammal a bordái közé.
Fél 8-kor elindultunk próbálni. Egész jól ment...eddig még csak Joe esett el. Egy lány tűnt fel a színpad mellett és Nick-kel szemezett. Ez nekem nagyon nem tetszett...

19.rész

Teljesen ledermedve néztem rá, Ő pedig mintha észre se vette volna a hiányos öltözékemet.
- Ne nézz már ide! Még nem öltöztem fel! - szóltam rá piros fejjel.
 - Miért, mit kellene látnom? Azt, hogy fehérneműben vagy? - kérdezte fáradtan miközben elsétált mellettem - Azt, hogy fehérneműben vagy? - ismételte meg halkan a kérdést, az információ eljutott az agyáig...megtorpant - Te tényleg fehérneműben vagy! - nézett végig rajtam.
 - Soká tartott felfogni! De megköszönném, ha nem néznél! - próbáltam a háta mögé rejtőzni, hogy ne rajtam legeltesse a szemét. Az arcom színe már-már a rákéra hasonlított.
- Miért nem nézhetlek? Te is nézel! Rajtam sincs túl sok ruha, ami azt illeti egy se, mert csak egy törölköző van a derekmra csavarva - fordult felém.
Reagálni se volt időm. Szemem előtt izmos felsőtestét láttam. Akaratom ellenére közelebb léptem, kezem végig simította víztől nedves izmait. Szememmel követtem kezem útját. Nick meglepődve nézte, amint felső tesét vizsgálom ujjaimmal. Legbelül erős vonzalmat éreztem. Közelebb húzódtam hozzá. Nick nem értette mi ütött belém. Egy csókot leheltem a mellkasára...majd a nyakára, amit csak lábujjhegyen értem el. Egy apró hang tört ki belőle. Ettől felbátorodva folytattam nyaka kényeztetését. Közben meztelen hátát simogattam. Egy hirtelen mozdulattal, két karomnál fogva eltolt magától.
- Ezt ne! - vett egy nagy levegőt, majd kifújta.
Értetlenül álltam a helyzet előtt. Zavarba hozott a reakciója.
- Ennyire rossz volt? - kérdeztem szemlesütve.
- Épp ellenkezőleg... - államnál fogva maga felé fordította az arcomat - De igazad volt! Ez nem helyes! - sarkon fordult, összeszedte a ruháit, majd elment aludni.
Ilyen kínosan még soha nem éreztem magam. Most először fordult elő, hogy valaki visszautasított. Azt sem tudom mi ütött belém. Miért csináltam ezt?...kérdeztem magamtól. Gondolatmenetem közbe, magamra húztam a pizsamám. Elvonultam a szobámba aludni, de nem jött álom a szememre. A plafont akartam bámulni, de mindig elé furakodott az Ő arca. Nem tudtam ágyban maradni, ezért neikezdtem kitakarítani a szobát. Mikor már nem tudtam mit kezdeni magammal, hajnali kettőkor kimentem, megkeresni Kevin akusztikus gitárját. Sötétben tapogatózva nehezed, de magtaláltam. A szobám padlóján, törökülésben pengettem a húrokat. Ettől teljesen megnyugodtam. Fél hatkor már nem bírtam a szobámban ücsörögni. Lementem a konyhába és készítettem magamnak egy kávét. Amíg a többiek fel nem keltek, addig kitakarítottam a konyhában is.
- Mi ez a nagy sürgés-forgás? - megijedtem a hangtól.
- Csak nem tudtam aludni... - válaszoltam Denisnek.
- Értem, és miért nem tudtál aludni? - ült le a pulthoz.
- Biztos az első koncert előtti izgalom maradt bennem - hazudtam.
- A férjem beszélni akart veled tegnap este, de a fürdőszobában voltál épp, így mára hagyta a mondandóját - tájékoztatott.
- Rendben - mosolyogtam rá és megittam a kávém maradékát.
Több szó nem is esett köztünk. Nyolc után pár perccel Mr. Jonas lépett a konyhába.
 - Jó reggelt mindenkinek! - köszönt és egy gyors muzdulattal felém fordut - Lil, majd beszélek a managereddel, mégpedig azért, mert szeretném, ha a gitár mellett még vokáloznál is - osztotta meg velem az ötletét.
- Szívesen megtenném - mosoly terült szét az arcomon - Örülnék neki - ekkor Nick jelent meg.
- Akkor majd beszélek Mike-kal!
- Rendben, most inkább megyek, dolgom van - hagytam ött a szülőket, és Nick mellett kisiettem a helységből, Rá se nézve.
Túl kínos ez nekem. De valahogy ki kell bírnom vele egy házban. Leültem a nappaliba tv-t nézni. Mivel egyedül voltam, ezért elfeküdtem a kanapén és úgy néztem a filmet amit a TV2 sugározott. Fél óra múlva arra eszméltem, hogy nem messze tőlem, veszekszik valaki. Nem látták, hogy ott vagyok.
- Veronika, hiába csinálod a hisztit! Akkor is szakítok veled! - magyarázta Nick.
- De mit tettem, amiért ezt érdemlem? - fakadt sírva.
- Semmit, csak már nem szeretlek! - jelentette ki nemes egyszerűséggel.
- Utállak Nick! És csak, hogy tudd, nincs is szükségem rád! - húzta fel az orrát.
- Rendben, akkor viszlát! - csapta be a szobája ajtaját a lány előtt.

18.rész

Hihetetlen volt azt látni, hogy az a rengeteg ember, mind őket imádja. A közönség tombolt, mikor a fiúkat a rámpa a színpadra emelte. Mindenki sikoltozott és a fiúk nevét kiabálták.
Cseppet sem izgulta, hiszen itt nem rám fognak figyelni, hanem az összhangra, de méginkább a fiúkra. A Paranoiddal kezdtek. A közönség egy emberként énekelte velük a dalt. Kevin boldogan ugrált a rajongók előtt. Joe egy kislánnyal a kezében énekelt. Majd visszaeresztette a közönségbe. A lány aki 5-6 éves lehetett boldogan nézett Joe-ra. Nick nem mosolygott, de nagy átéléssel énekelt. Olyan ellenálhatatlan ilyenkor. Énekelt és gitározott egyszerre. Egy pillanatra találkozott a tekintetünk. Én gyorsan elkaptam a fejem és az előttem tomboló, sikoltozó lányokat figyeltem. Mennyire oda vannak értük...
Már a Much Better-nél jártunk, mikor azt éreztem, hogy nagyon fel vagyok pörögve. Egy mikrofon keresésére indultam. Pár méterre volt is egy. Neki is álltam vokálozni. Nick épp zongorázott, de az oda nem illő női hangra felkapta a fejét, és a hang forrását kereste. Meg is látott, amint gitárral a kezembe a mikrofon előtt állok. Mosolyogva fordult vissza a billentyűk felé. Fél perc múlva már az oldalsó színpadon volt és a jelre várt, ami azt jelzi, hogy Joe-val elkezdhetik az akrobatikus elemeket. Hibátlanul végre is hajtották. Nick a gitárjáért nyúlt, és megkezdte a szám befejezését.
Hámor szám erejéig nem is láttam, mert mindig az oldal színpadon tartózkodott. When You Look Me In The Eyes következett. Ő ismét a billentyűknél ült, én pedig hosszan néztem a zongorajátékát. Énekelt én pedig halkan vokáloztam. Fantasztikus volt vele, szinte énekelni.
Mindenki levonult a színpadról. Csak Ő maradt és a fehér zongora. Ismét felcsendült az a dal, ami után 2 és fél éve semmi jó nem következett. A beszélgetés jutott eszembe.
A Little Bit Longert zongorázta, én pedig egyre csak Őt néztem.
A közönséghez szólt:
 - Azt akarom, hogy a szomorú szívűek és mindenki aki valaha volt...letörve, teli torokból énekelje velem ezt a dalt. Ma este, ez a dal....a tietek! - beszéde közben könnyeim utat törtek maguknak. Én is énekeltem a közönséggel együtt. 2 és fél év után sokkal többet jelentett nekem ez a dal. Most már értem miről szól. Könnyeimen keresztül néztem ahogy zongorázik és énekel. 


"Got the news today
Doctors said i had to stay
A little bit longer and I'll be fine
When i thought it'd all be done
When I thought it'd all been said
A little bit longer and I'll be fine.
But you don't know what you got 'til it's gone
And you don't know what it's like to feel so low
And everytime you smile you laugh you glow
You don't even know, know, know.
You don't even know
All this time goes by
Still no reason why
A little bit longer and I'll be fine.
Waitin' on a cure
But none of them are sure
A little bit longer and I'll be fine
But you don't know what you got 'til it's gone
You don't know what its like to feel so low.
And everytime you smile you laugh you glow
You don't even know, know, know.
You don't even know, know, know.
You don't even know, no
And you don't know what you got 'til it's gone.
Don't know what it's like to feel so low, yeah!
And everytime you smile you laugh you glow,
You don't even know! yeah! woah!
So I'll wait 'til kingdom come.
All the highs and lows are gone.
A little bit longer and I'll be fine.
I'll be...fine"

Amint az utolsó dallam is elhalványult a Black Keys-el folytatta. Ez is nagyon szép szám volt. Másra már nem is figyeltem...csak Rá. A mikrofonhoz léptem és újra, halkan énekeltem vele együtt. Ő biztosan hallotta, mert egy félmosolyt ereszett meg felém. Szívem hevesen vert, hangom erősödött. Ez már nem háttérvokál volt. Vele énekeltem. A közönség tekintete ránk tapadt. A szívem a torkomban dobogott. Nem gondoltam volna, hogy ez ilyen jó érzés. A szám végeztével inkább elvonultam a színpad olyan szegletébe, ahol nem figyel ezernyi szempár.
A koncert végéig ott tartózkodtam. Csak annyi időre mentem a színpadra míg meghajoltunk a közönségnek. Majd a süllyedő rámpára léptünk. Mindenki az öltözőben gratulált egymásnak. 1 óra múlva pedig ki-ki a saját szobájában pihent. A fürdőszobára vártunk. Most Joe tartózkodott bent, ami még egy ideig el fog tartani...
Gondoltam megvárom míg mindenki végez, és akkor nem kell kapkodnom. Kevin volt az utolsó. Amint kijött, már mentem is befelé, mivel már éjfél körül járt, minél hamarabb szerettem volna ágyba bújni. Ledobáltam magamról a ruháimat és a zuhany alá léptem. Körülbelül 15 percig áztattam magam a vízzel, és csak aztán nyúltam a tusfürdőért. Majd hajat is mostam. Miután elzártam a vizet, magam köré tekertem egy kis törölközőt...kiléptem a zuhanyzóból, és Nick fáradt pillantásával találtam szembe magam, ami egy hamar átváltott élénk nézelődésre. A rajtam lévő törölköző méretét vizsgálta, majd áttért a víztől csöpögő hajamra.
- Nem zavar, hogy még én vagyok bent? - kérdeztem nyugodtan.
- Perpill nem zavar, de szeretnék levetkőzni és lezuhanyozni, lehet, hogy akkor már zavarni fog, hogy itt ácsorogsz - küldött felém egy fáradt mosolyt.
- De kimennél, míg felöltözök? - egyre jobban zavarba hozott, azzal, ahogyon nézett.
- Minek? Majd nem nézek oda. Te is fáradt vagy, én is az vagyok. Most ne szekáljuk egymást...ráérünk ezzel máskor is - indult a zuhanyzó felé.
Még elfordulni se volt időm, de már lekapta magáról a pólóját. A látvány vonzotta a tekintetem. Háttal ált nekem, mit sem érszevéve abból, ahogy megbámulom. Az öv csatját is kicsatolta, mikor rajtakapott a nézelődésen.
- Ha én se nézlek, megtennéd, hogy te se nézel? - zökkentett ki az álmodozásomból.
- Ja, persze! - kaptam észhez és elfordultam.
Amíg Nick zuhanyzott, addig próbáltam erőt venni magamon, és elkezdtem öltözni. Még csak az alsó neműmnél tartottam mikor Ő kilépett a zuhany alól, egy szál törölközőben...

17.rész

Nem néztem a szemébe. Lányos zavaromban azt se tudtam mit csináljak. Mindenhova néztem csak rá nem. Frankie tovább bámulta a mesecsatornát. Nick pedig kitartóan az arcomat fürkészte. Épp csak egy pillanatara akartam ránézni, de amit láttam, az nem engedte el a tekintetetemet. Mosolygott. Csak tudnám min.
- Miért vagy zavarban? - kérdezte még mindig mosolyogva.
- Nem vagyok zavarban! - tiltakozta.
- Akkor miért pirultál el?
- Nem is! - háborodtam fel.
- Csak nézz tükörbe! - mutatott az említett tárgy felé, de én a szobámba lévőhöz indultam...Nick pedig utánam.
- Csak meleg van - vizsgáltam a tükörképemet.
- Nekem nem tudsz hazudni! - világosított fel.
- Túl sokat képzelsz magadról! Nehogy azt hidd, hogy jól csókolsz! Sőt...elég szörnyen - próbáltam az én oldalamra billenteni a mérleget.
- Valóban? Akkor miért csókoltál vissza? - lépett mögém.
- Csak reflex volt! - védekeztem.
- Hazudsz! - simított végig a derekamon. A hideg is kirázott.
- Miért csinálod ezt? - néztem kétségbeesve a mögöttem lévő tükörképét.
- Mert ezt akarom! - fordította maga felé az elgyengült testemet.
- De barátnőd van! - ellenkeztem.
- Nem szeretem...
Kérlek, ne csináld! Bárki megláthat! - akadékoskodtam.
- Mikor bejöttem, bezértam az ajtót - az ajtó felé pillantottam...tényleg el volt benne fordítva a kulcs.
- Te ezt előre eltervezted? - hökkentem meg.
- Csak bíztam benne, hogy így lesz...
Nekidöntött a fésülködöasztalnak, amihez a tükör is tartozott. Felültetett rá és olyan közel húzott magához, amilyen közel csak tudott.
- Ne! - szóltam rá, mikor kezét becsúsztatta a pólóm alá. Eltoltam magamtól.
- Mi a baj? - nézett rám aggódva.
- Az, hogy túl sokat akarsz tőlem, annak ellenére, hogy már foglalt vagy! - fakadtam ki.
- Veronikát ott fogom hagyni! Miért kell ennyit aggódnod? - háborodott fel.
- Bocs, hogy én ebben nem akarok részt venni! - szálltam le az asztalról és tisztes távolságra húzódtam tőle.
- Nem is kell! Úgy csinálsz mintha ráderőltetném. Pedig látszik, hogy teljesen belém vagy zúgva! - fájó pontra tapintott.
- Tűnj el! - kiáltottam rá - Menj már! - könnyek gyűltek a szemembe mikor láttam, hogy nem mozdul.
- Már megyek is, nem zavarlak! - csapta be maga után az ajtót.
Sírás közben gondolkodtam egy kicsit. Gyenge vagyok, egy fiú sem érdemli meg, hogy sírjak miatta...letöröltem a könnyimet. Erős leszek!...határoztam el magamban.Nem fogok félni...kezembe vettem a gitáromat és szorgosan gyakorolni kezdtem. Fél hat közeledett. Átöltöztem. Egy fekete csőnadrágot, fekete ujjatlan felsőt és egy szintén fekete converse cipőt kaptam magamra. A hajam kivasaltam és egy füstüs sminket készítettem magamnak. Lementem az alsó nappaliba. A szülők, Big Rob és Frankie már lent voltak.
- De csinos itt valaki! - mosolygott Denise.
- Köszönöm, igyekeztem - mosolyogtam zavartan.
10 perc múlva már mindenki puccba vágva ült a mikrobuszba. Veronica eléggé ki volt öltözve. Csak tudnám miért...ő nem is fog fellépni.
- Siessetek befelé! - Terelt minket Big Rob a sikoltozó rajongók között.
Még volt majdnem 2 óra a kezdésig, de már rengetegen vártak arra, hogy bejussanak. Az öltöző felé vettük az irányt. Akinek valami nem tetszett magán, azt még gyorsan átvehette. A fiúk haját rendbetették. Rajtam nem volt semmi igazítani való, mert én ezt már indulás előtt elintéztem.
- Fiúk, lányok! Hangolás! - szólt id.Kevin.
Beálltunk egy nagy körbe és mindenki a saját hangszerével bíbelődött. Hegedűk, gitárok és hangok zajjá olvadta egybe.
- 5 perc és kezdünk! - szólt be az ajtón Rob.
- Sok sikert! - bíztattak minket a Jonas szülők.
Amíg Kevin, Nick és Joe, a még alaphelyzetben lévő rámpán helyezkedtek el, addig a zenekar tagjai a színpad körül foglalták el a helyüket.
Felcsendült a zene.
Elkezdődött...

16.rész

- Jó reggelt! - köszöntek a szülők, mi pedig álmosan, és nagy szemdörzsölés közepette viszonoztuk.
- Bocs, hogy felkeltettünk titeket, csak nem találtunk téged a szobádban - Denise, Nickhez címezte a szavait.
- Egész éjszaka Lillyennel voltam, rosszat álmodott és itt maradtam vele - magyarázta Nick.
- Rendben, most 7 óra van, jobb ha felkeltek, rajtunk kívül más nincs ébren - mondta id.Kevin.
- Nem lenne jó, ha a barátnőd itt találna - magyarázta meg Denise, férje szavait.
- Nem tudnám elviselni, azt a nyivákolást amit rendezne - panaszkodott id.Kevin.
- Oké, mindjárt felkelünk, értettük, és köszönjük - zárta rövidre a témát Nick.
Denise és Kevin elhagyta a szobát, Nick pedig megvárta míg feltápászkodok róla. Kicsit kínos volt ez a csönd. Kimásztam az ágyból, ezután Nick is követte a példám.
- Öhmmm - keztem bele - Köszönöm, hogy itt maradtál velem - közben vigyáztam, hogy tekintetem továbbra is a parkettát vizslassa.
- Nincs mit, másnak is megtettem volna - hangja még mindig érzelemmentes volt. Ez bántott egy kicsit.
- Értem, azért kösz! - észrevette a hangomban a szomorúságot, de nem tette szóvá.
- Akkor én most megyek - és már kint is volt a szobából.
Hiába aludtam több mint 12 órát, mégis fáradtnak éreztem magam. Összeszedtem magam, és lementem a konyhába, hogy csináljak egy kávét magamnak. Senki sem volt a konyhában, így nyugodtan el tudtam vacakolni a kávéfőzéssel. Majd a kávémmal leültem a pulthoz, és elkezdtem olvasni az aznapi újságot. Semmi érdekes nem volt benne, de legalább elütöttem vele az időt. Fél 9 körül a többiek is kezdtek a konyha felé szállingózni. Egytől egyig fáradtan és kócosan. Mikor már mindenki az asztalnál próbált éberséget verni magába, id.Kevin ismertette az aznapi programot.
- 10kor elindulunk próbálni, ami egészen kettőig fog tartani. 6-ig csendespihenő, majd elkezdünk készülődni az esti koncertre! Minden világos? - nézett végig az ásítozó társaságon.
- Igen! - hangzott az álmos válasz mindenkitől.
- Akkor menjetek öltözni! Joe, most kezd el a hajvasálást! - figyelmeztette a fiát, aki épp az asztalra felmászva próbált kényelmes helyet találni a további alváshoz.
- Nem aludhatnék még egy kicsit? - motyogta nagy fészkelődés közepette.
- Nem! És szállj le az asztalról! - parancsolt rá.
Tíz előtt 5 perccel én már lent vártam a többieket, Kevin, a szülők és a gitárom társaságában. Nagy meglepetésünkre tízig Joe is leballagott mellénk.
A próba ismét megkezdődött, nagyjából hibamentesen zajlott le, és most valahogy mindenki túl csöndes volt. Senki sem poénkodott, nem ugrált, és nem beszélgettünk. Ez szigorúan az utolsó próba a koncert előtt. Most játszottam először az új gitáromon, feldobottnak kellett volna lennem, de ez a csend eléggé lelombozott.
- Mi a baj Lil? - jött oda Joe.
- Nincs semmi baj, csak mindenki olyan csendben van - modtam.
- Mert mindenki izgul - eresztett meg egy mosolyt.
- Akkor csak én nem? Engem zavar ez a csend! - vágtam értetlen képet.
- Játszottál már nagy közönség előtt?
- Nem.. - a vér is megfagyott bennem, ahogy eljutott az agyamig ez az információ.
- Akkor azért nem izgulsz - veregette meg bíztatás képp a vállam.
Ezután meg se bírtam szólalni, kezdtem érteni a többieket. Este több száz ember előtt fogok fellépni...nyeltem egyet és elkezdtem nyugtatni magam.
Elindultunk vissza, és jött a csendespihenő. Ami számomra közel sem pihenéssel telt. Kezdtem bepánikolni az esti koncerttől. Fel-alá járkáltam a nappaliban és néha ránéztem a tv-re. Nem ment benne semmi érdekes. Sehogy sem tudtam levezetni a feszültséget. Épp meg akartam fordulni, hogy a másik irányba kezdjek menni, mikor nekimentem valaminek. Nick mellkasának mentem, ezzel a lendülettel el is vesztettem az egyensúlyom és hanyatt estem. Meglepődve néztünk egymásra, majd Nick feleszmélt és kezet nyújtott nekem, amit el is fogadtam.
- Bocs, hogy neked mentem - szabadkoztam.
- Bocs, hogy fölborítottalak - fogta még mindig a kezem.
Csak mi meg még Frankie voltunk a nappaliban. Frankie-t lefoglalta a tv, így Nick nem zavartatta magát. Próbáltam a kezem kivenni az övéből, de nem hagyta. Közelebb húzott maghoz és hevesen megcsókolt. Nem is tudom miért, de eszembe se jutott ellenkezni, még a csókot is viszonoztam.
Bárki megláthat!...futott végig az agyamon..ajkaim leváltak az övéiről, de ő rögtön visszarántott, és folytatta az általa még be nem fejezett csókot. Remegett a térdem, levegő után kapkodtam. Ölelésének ereje nem hagyott alább.
Megszólalt a zene, mire mi szétrebbentünk, pedig csak Frankie váltott csatornát, mit sem észlelve a mögötte zajló eseményekből...

15.rész

Elég szépen haladtunk, mikoris a Much Better alatt megtörtént a baj. Nick épp szaltózott, mikor észrevettem, hogy a színpadon maradt a gitárom, már nem volt időm érte nyúlni. Nick a szaltó végén rálépett a gitáromra. A gitárnyak fájdalmas reccsenéssel vált meg a testétől. A hangra, mindenki odakapta a fejét. Nick lába alól kicsúszott a gitár, ő pedig elesett. Hirtelen fel sem fogta, hogy mi történt. Szeme a gitárra vándolrolt, majd rám. Bocsánatkérően néztem rá, a gitáromra pedig sajnálkozva.
- Jól vagy Nick? - segítette fel a földről Joe.
- Persze! Csak nem tudtam, hogy itt ez a gitár - mondta teljesen higgadtan.
- Nick, ne haragudj, csak ott felejtettem a színpadon! - rohantam fel hozzá.
- Nincs semmi gond, nem tört el semmim, te meg majd kapsz egy másik gitárt - közölte Nick, majd továbbállt.
Meg is lepődtem, hogy nem kötött belém, és nem is hibáztatott a balesetért. Ő csak higgadtan csinálta tovább a próbát. Valami nem volt rendben. Éreztem. De tovább kell lépni, folytatni kell amit elkezdtünk. Tanácstalanul, vagy inkább gitártalanul álltam egy helyben.
- Miért nem gitározol? - jött oda id.Kevin.
- Mert az előbb történt egy kis baleset, és a gitárom totál káros lett.. - mutattam a gitáromra amit már csak a húrok tartottak össze.
- Egy pillanat, és keresek egy másikat - ment el 2 percre - Ez jó lesz addig míg nem lesz másik - jött vissza egy piros gitárral.
- Köszönöm, amint lesz időm, megyek és veszek egy másikat! - ígértem.
- Rendben, de most csak csináld amit kell! - hagyott ott.
Tovább folyt a próba, de mostmár csak kisebb hibákkal. 3 óra múlva indultunk vissza a szálláshelyünkre, ahol a nap további részében szabadfoglalkozást szavaztak meg. A hirtelen jött sok szabadidőmmel nem tudtam mit kezdeni, ezért elmetem venni egy másik gitárt. A háztól nem messze volt egy hangszerbolt. Amint bementem, meg is akadt a szemem az egyik gitáron. Egy fekete alapon piros mintás elektromos gitár, ami pont passzolt a stílusomhoz. Rögtön beleszerettem. 10 perc múlva már a gitár társaságában sétáltam vissza a házba.
- De jól néz ki! - állított meg kevin a nappaliban.
- Tudom! - jelent meg egy büszke mosoly az arcomon.
- Kipróbálhatom? - nézett rám könyörgő szemekkel.
- Persze - adtam a kezébe.
- Én is! Én is! - jött oda Joe is.
- Majd Kevin után - adtam be a derekam.
Jól elvoltunk az új szerzeményemmel. 1 órán kersztül kézről kézre járt. Eljátszottunk pár számot, énekelgettünk, és poénkodtunk. Fejfájásra hivatkozva elvonultam a szobámba a gitárommal együtt. Ledőltem az ágyra, és szinte rögtön elnyomott az álom.
Egy sötét helységben vagyok, egy kellemes hang a nevemen szólít, és egyre csak távoldoik. Helyét egy bántó hang váltja föl. Tudatja velem, hogy elvesztettem mindazt ami fontos volt nekem. A hátborzongató hang nem akart csitulni...féltem...egész testem reszketett, valami szorította a testemet. Felriadtam...arra ébredtem, hogy kétségbeesetten sírok, de még mindig szorította valami a testem.
- Sssss! Nincs semmi baj! Csak álmodtál! - a hangjáról megismertem. Nick az ágyon ült és szorosan ölelt.
Én egyre csak sírtam. Kellett egy kis idő, hogy megnyugodjak. Nem tudom miért borultam ki ennyire. Nick halkan dúdolt valami nyugtató dallamot és a hátam simogatta. Fél óra múlva már nyugodt voltam karjai ölelésében.
- Hány óra van? - kérdeztem rekedt hangon.
- Este tíz van - hangzott a válasz.
- Hogy kerültél ide? - merült fel bennem a kérdés.
- Épp az ajtód előtt mentem el, mikor hallottam, hogy sírsz. Kopogtam, de nem válaszoltál. Bejöttem, és hiába szólítottalak a neveden, nem reagáltál. Próbáltalak felkelteni - mesélte el.
- Bocs, hogy megijesztettelek, ilyen még nem fordult velem elő - mentegetőztem.
- Mindenki szokott rosszat álmodni, ezért nem kell bocsánatot kérned - simított végig a hajamon - Éhes vagy?
- Nem, egy falat se menne le a torkomon - válaszoltam álmosan.
- Akkor aludj - adott egy másik lehetőséget.
- Te nem alszol? - kérdeztem meglepődve.
- Nem vagyok álmos. Itt maradok veled estére, ha megint rosszat álmodnál - mondta érzelem mentesen, ami kicsit furcsa volt.
Az ágy támlájának dőlt, engem pedig a mellkasára vont. Kellemes illatát magamba szívva aludtam el. Nick pedig sokáig a hátamat simogatta, és nézte amint békésen szuszogok. Éjfél körül járt az idő, mikor az ő szemei is lecsukódtak.
Reggel a szülők beszélgetésére ébredtünk...

14.rész

Veronika lépett be az ajtón. Szemei kitágultak, légzése inkább fújtatásra hasonlított.Odatrappolt az ágyhoz, és gyilkos tekintettel méregetett engem és Nicket, aki még mindig aludt.
- Ő, hogy került a te szobádba? - kérdezte mérgesen a lány.
- Mikor felkeltem már itt volt. Nem tudom mikor jött - mondtam tanácstalanul, enyhe zavarban.
- Mit csináltatok az éjszaka? - kérdezte vádlóan.
- Semmi, most mondom, hogy mikor felébredtem akkor vettem észre hogy itt van - magyaráztam türelmetlenül.
- Ja, persze! - mondta hitetlenkedve.
Nick a beszélgetésre, felébredt. Hunyorogva próbálta kivenni a két alakot akik az ágy felett veszekednek. Mikor sikerült, hirtelen felült az ágyban, és az agyában magyarázat után kutatott.
- Nick, végre, hogy felkeltél! Mit keresel Lil ágyában?? - vonta kérdőre barátját.
- Nem tudom, hogy kerültem ide, csak arra emlékszem, hogy lefeküdtem a saját ágymba. Aztán nem tudtam elaludni, és a konyhába indultam. Arra már nem emlékszem, hogy hogy kerültem ide - fejezte be.
- Szivem, miért nem mondtad, hogy alvajáró vagy? - kérdezte megenyhülve Vera.
- Mert eddig én se tudtam - kapott az alkalmon Nick.
- Akkor bocs, hogy meggyanúsítottalak - csókolta meg a barátját.
- Amúgy azért jöttem, hogy szóljak, kész a reggeli! - közölte az eredeti mondanivalóját.
- Rendben, mindjárt megyünk, csak össze szedem magam! - erre a mondatra Veronica már elhagyta a szobát.
- Még, hogy alvajáró? - nyögtem ki az első mondatot ami eszembe jutott, eddig csak bambulva hallgattam kettejük beszélgetését.
- Igen, nem hallottad? Még én is most jöttem rá, hogy ez milyen hasznos! - egy álmos mosoly jelent meg az arcán.
- Miért jöttél a szobámba? - tértem a lényegre.
- Mert este nem tudtam aludni - úgy mondta, mintha ez olyan természetes lenne.
- Akkor, miért nem a barátnőd mellé mentél aludni? - kérdeztem ingerülten.
- Mert az nem lett volna ugyanolyan, mint melletted - állt fel az ágyból.
- De nem én vagyok a barátnőd! Nem teheted mindig azt, amihez épp kedved van! - borultam ki, éreztem, hogy vér szökik az arcomba, és hevesen ver a szívem.
- Ki akadályoz meg ebben? - ölelte át a derekam.
- Nick, kérlek! - próbáltam szabadulni az öleléséből.
- Mire kérsz? - suttogta, közel hajolva az arcomhoz - Arra, hogy ne csináljam? - bólogattam - Miért ne? - a jobb kezét levette a derekamról, és az arcomat simogatta vele.
- Mert ez így nem helyes.. - mondtam elhalóan, megszédített a közelsége.
Nem tudtam ellenkezni, vagy talán nem is akartam. Megcsókolt, térdem remegett, ő egyre jobban szorított. Kezeim tehetetlenül lógtak melletem. A lekiismeretem viszont ezt nem hagyta annyiban. Két kezem a mellkasára helyztem és annyira eltoltam magamtól, hogy legalább a szemébe tudjak nézni.
- Nick, te is tudod, hogy ezt nem szabad! Nem akarom, hogy kihasználj! - próbáltam hatni rá.
- Tudom, hogy nem lehet! De nem tudok mit tenni! Engem nem az ész hanem a szív irányít! - nézett esdeklően a szemembe.
- Akkor gondolkodj el egy kicsit azon, hogy mit művelsz! Játszol az érzéseimmel és megcsalod a barátnődet! - könnyek gyűltek a szemembe.
Nick kezei lehullottam rólam. Még egy ideig egymás szemébe néztünk, majd kimentem a szobából. Nick szomorúan nézett utánnam. Tudta, hogy nem helyes amit tesz, de ez a szívét nem nyugtatta meg. Ma inkább kihagyta a reggelit. A szobájában, az ágy támlájának dőlve gitározott. Azon gondolkodott amit mondtam neki. Arra jutott, hogy igazam van, így hát inkább békén hagy. Nem közeledik többet felém. Próbált úgy gondolni rám, mint ha egy lány lennék a sok ezer közül, átlagos, semmivel sem több bárki másnál...kopogtak.
- Szabad!
- Miért nem reggeliztél szivem? - léppett be Veronica a szobába.
- Nem vagyok éhes.. - eresztett meg egy mosolyt.
- Biztos csak izgulsz! A szüleid üzenik, hogy készülj, mert hamarosan próbálni mentek! - bújt Nick mellé a lány.
- Rendben, mikor indulunk?
- Fél óra múlva - közölte Veronica és elment átöltözni.
- Örülök Joe, hogy végre sikerült végezned a hajaddal - jegyezte meg Kevin mikor már csak az épp akkor érkező Joe-ra vártak.
- Jól van bocs, szólhattatok volna hamarabb is - sértődött meg.
- Indulás! - adta ki a parancsot id.Kevin.
Beszálltunk egy mikrobuszba, ami elvitt minket az arénához. Odabent már nagyban zajlottak az építőmunkálatok a színpad és a díszlet körül. Mi nem zavartattuk magunkat, mindenki magához vette a hangszerét, és kezdődött a hangolás.Ezzel el voltunk fél órán keresztül.
Majd megkezdődött a próba...