- Jó reggelt! - köszöntek a szülők, mi pedig álmosan, és nagy szemdörzsölés közepette viszonoztuk.
- Bocs, hogy felkeltettünk titeket, csak nem találtunk téged a szobádban - Denise, Nickhez címezte a szavait.
- Egész éjszaka Lillyennel voltam, rosszat álmodott és itt maradtam vele - magyarázta Nick.
- Rendben, most 7 óra van, jobb ha felkeltek, rajtunk kívül más nincs ébren - mondta id.Kevin.
- Nem lenne jó, ha a barátnőd itt találna - magyarázta meg Denise, férje szavait.
- Nem tudnám elviselni, azt a nyivákolást amit rendezne - panaszkodott id.Kevin.
- Oké, mindjárt felkelünk, értettük, és köszönjük - zárta rövidre a témát Nick.
Denise és Kevin elhagyta a szobát, Nick pedig megvárta míg feltápászkodok róla. Kicsit kínos volt ez a csönd. Kimásztam az ágyból, ezután Nick is követte a példám.
- Öhmmm - keztem bele - Köszönöm, hogy itt maradtál velem - közben vigyáztam, hogy tekintetem továbbra is a parkettát vizslassa.
- Nincs mit, másnak is megtettem volna - hangja még mindig érzelemmentes volt. Ez bántott egy kicsit.
- Értem, azért kösz! - észrevette a hangomban a szomorúságot, de nem tette szóvá.
- Akkor én most megyek - és már kint is volt a szobából.
Hiába aludtam több mint 12 órát, mégis fáradtnak éreztem magam. Összeszedtem magam, és lementem a konyhába, hogy csináljak egy kávét magamnak. Senki sem volt a konyhában, így nyugodtan el tudtam vacakolni a kávéfőzéssel. Majd a kávémmal leültem a pulthoz, és elkezdtem olvasni az aznapi újságot. Semmi érdekes nem volt benne, de legalább elütöttem vele az időt. Fél 9 körül a többiek is kezdtek a konyha felé szállingózni. Egytől egyig fáradtan és kócosan. Mikor már mindenki az asztalnál próbált éberséget verni magába, id.Kevin ismertette az aznapi programot.
- 10kor elindulunk próbálni, ami egészen kettőig fog tartani. 6-ig csendespihenő, majd elkezdünk készülődni az esti koncertre! Minden világos? - nézett végig az ásítozó társaságon.
- Igen! - hangzott az álmos válasz mindenkitől.
- Akkor menjetek öltözni! Joe, most kezd el a hajvasálást! - figyelmeztette a fiát, aki épp az asztalra felmászva próbált kényelmes helyet találni a további alváshoz.
- Nem aludhatnék még egy kicsit? - motyogta nagy fészkelődés közepette.
- Nem! És szállj le az asztalról! - parancsolt rá.
Tíz előtt 5 perccel én már lent vártam a többieket, Kevin, a szülők és a gitárom társaságában. Nagy meglepetésünkre tízig Joe is leballagott mellénk.
A próba ismét megkezdődött, nagyjából hibamentesen zajlott le, és most valahogy mindenki túl csöndes volt. Senki sem poénkodott, nem ugrált, és nem beszélgettünk. Ez szigorúan az utolsó próba a koncert előtt. Most játszottam először az új gitáromon, feldobottnak kellett volna lennem, de ez a csend eléggé lelombozott.
- Mi a baj Lil? - jött oda Joe.
- Nincs semmi baj, csak mindenki olyan csendben van - modtam.
- Mert mindenki izgul - eresztett meg egy mosolyt.
- Akkor csak én nem? Engem zavar ez a csend! - vágtam értetlen képet.
- Játszottál már nagy közönség előtt?
- Nem.. - a vér is megfagyott bennem, ahogy eljutott az agyamig ez az információ.
- Akkor azért nem izgulsz - veregette meg bíztatás képp a vállam.
Ezután meg se bírtam szólalni, kezdtem érteni a többieket. Este több száz ember előtt fogok fellépni...nyeltem egyet és elkezdtem nyugtatni magam.
Elindultunk vissza, és jött a csendespihenő. Ami számomra közel sem pihenéssel telt. Kezdtem bepánikolni az esti koncerttől. Fel-alá járkáltam a nappaliban és néha ránéztem a tv-re. Nem ment benne semmi érdekes. Sehogy sem tudtam levezetni a feszültséget. Épp meg akartam fordulni, hogy a másik irányba kezdjek menni, mikor nekimentem valaminek. Nick mellkasának mentem, ezzel a lendülettel el is vesztettem az egyensúlyom és hanyatt estem. Meglepődve néztünk egymásra, majd Nick feleszmélt és kezet nyújtott nekem, amit el is fogadtam.
- Bocs, hogy neked mentem - szabadkoztam.
- Bocs, hogy fölborítottalak - fogta még mindig a kezem.
Csak mi meg még Frankie voltunk a nappaliban. Frankie-t lefoglalta a tv, így Nick nem zavartatta magát. Próbáltam a kezem kivenni az övéből, de nem hagyta. Közelebb húzott maghoz és hevesen megcsókolt. Nem is tudom miért, de eszembe se jutott ellenkezni, még a csókot is viszonoztam.
Bárki megláthat!...futott végig az agyamon..ajkaim leváltak az övéiről, de ő rögtön visszarántott, és folytatta az általa még be nem fejezett csókot. Remegett a térdem, levegő után kapkodtam. Ölelésének ereje nem hagyott alább.
Megszólalt a zene, mire mi szétrebbentünk, pedig csak Frankie váltott csatornát, mit sem észlelve a mögötte zajló eseményekből...
- Bocs, hogy felkeltettünk titeket, csak nem találtunk téged a szobádban - Denise, Nickhez címezte a szavait.
- Egész éjszaka Lillyennel voltam, rosszat álmodott és itt maradtam vele - magyarázta Nick.
- Rendben, most 7 óra van, jobb ha felkeltek, rajtunk kívül más nincs ébren - mondta id.Kevin.
- Nem lenne jó, ha a barátnőd itt találna - magyarázta meg Denise, férje szavait.
- Nem tudnám elviselni, azt a nyivákolást amit rendezne - panaszkodott id.Kevin.
- Oké, mindjárt felkelünk, értettük, és köszönjük - zárta rövidre a témát Nick.
Denise és Kevin elhagyta a szobát, Nick pedig megvárta míg feltápászkodok róla. Kicsit kínos volt ez a csönd. Kimásztam az ágyból, ezután Nick is követte a példám.
- Öhmmm - keztem bele - Köszönöm, hogy itt maradtál velem - közben vigyáztam, hogy tekintetem továbbra is a parkettát vizslassa.
- Nincs mit, másnak is megtettem volna - hangja még mindig érzelemmentes volt. Ez bántott egy kicsit.
- Értem, azért kösz! - észrevette a hangomban a szomorúságot, de nem tette szóvá.
- Akkor én most megyek - és már kint is volt a szobából.
Hiába aludtam több mint 12 órát, mégis fáradtnak éreztem magam. Összeszedtem magam, és lementem a konyhába, hogy csináljak egy kávét magamnak. Senki sem volt a konyhában, így nyugodtan el tudtam vacakolni a kávéfőzéssel. Majd a kávémmal leültem a pulthoz, és elkezdtem olvasni az aznapi újságot. Semmi érdekes nem volt benne, de legalább elütöttem vele az időt. Fél 9 körül a többiek is kezdtek a konyha felé szállingózni. Egytől egyig fáradtan és kócosan. Mikor már mindenki az asztalnál próbált éberséget verni magába, id.Kevin ismertette az aznapi programot.
- 10kor elindulunk próbálni, ami egészen kettőig fog tartani. 6-ig csendespihenő, majd elkezdünk készülődni az esti koncertre! Minden világos? - nézett végig az ásítozó társaságon.
- Igen! - hangzott az álmos válasz mindenkitől.
- Akkor menjetek öltözni! Joe, most kezd el a hajvasálást! - figyelmeztette a fiát, aki épp az asztalra felmászva próbált kényelmes helyet találni a további alváshoz.
- Nem aludhatnék még egy kicsit? - motyogta nagy fészkelődés közepette.
- Nem! És szállj le az asztalról! - parancsolt rá.
Tíz előtt 5 perccel én már lent vártam a többieket, Kevin, a szülők és a gitárom társaságában. Nagy meglepetésünkre tízig Joe is leballagott mellénk.
A próba ismét megkezdődött, nagyjából hibamentesen zajlott le, és most valahogy mindenki túl csöndes volt. Senki sem poénkodott, nem ugrált, és nem beszélgettünk. Ez szigorúan az utolsó próba a koncert előtt. Most játszottam először az új gitáromon, feldobottnak kellett volna lennem, de ez a csend eléggé lelombozott.
- Mi a baj Lil? - jött oda Joe.
- Nincs semmi baj, csak mindenki olyan csendben van - modtam.
- Mert mindenki izgul - eresztett meg egy mosolyt.
- Akkor csak én nem? Engem zavar ez a csend! - vágtam értetlen képet.
- Játszottál már nagy közönség előtt?
- Nem.. - a vér is megfagyott bennem, ahogy eljutott az agyamig ez az információ.
- Akkor azért nem izgulsz - veregette meg bíztatás képp a vállam.
Ezután meg se bírtam szólalni, kezdtem érteni a többieket. Este több száz ember előtt fogok fellépni...nyeltem egyet és elkezdtem nyugtatni magam.
Elindultunk vissza, és jött a csendespihenő. Ami számomra közel sem pihenéssel telt. Kezdtem bepánikolni az esti koncerttől. Fel-alá járkáltam a nappaliban és néha ránéztem a tv-re. Nem ment benne semmi érdekes. Sehogy sem tudtam levezetni a feszültséget. Épp meg akartam fordulni, hogy a másik irányba kezdjek menni, mikor nekimentem valaminek. Nick mellkasának mentem, ezzel a lendülettel el is vesztettem az egyensúlyom és hanyatt estem. Meglepődve néztünk egymásra, majd Nick feleszmélt és kezet nyújtott nekem, amit el is fogadtam.
- Bocs, hogy neked mentem - szabadkoztam.
- Bocs, hogy fölborítottalak - fogta még mindig a kezem.
Csak mi meg még Frankie voltunk a nappaliban. Frankie-t lefoglalta a tv, így Nick nem zavartatta magát. Próbáltam a kezem kivenni az övéből, de nem hagyta. Közelebb húzott maghoz és hevesen megcsókolt. Nem is tudom miért, de eszembe se jutott ellenkezni, még a csókot is viszonoztam.
Bárki megláthat!...futott végig az agyamon..ajkaim leváltak az övéiről, de ő rögtön visszarántott, és folytatta az általa még be nem fejezett csókot. Remegett a térdem, levegő után kapkodtam. Ölelésének ereje nem hagyott alább.
Megszólalt a zene, mire mi szétrebbentünk, pedig csak Frankie váltott csatornát, mit sem észlelve a mögötte zajló eseményekből...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése