21.rész

Próba után a színpad mellett beszélgettek. Indulni készültünk, de Nick közölte, hogy:
-Én még maradok egy kicsit, majd később utánatok megyek!
- Rendben, de vigyázz magadra! - adta a kezébe az inzulint Denise.
Mi elmentünk, már három órája a szállodába voltunk, mikor Nick beállított.
- Hello öcskös! Mi volt a csajjal? - kérdezte Joe, Nick mosolygós arcát fürkészve.
- Modtam már, hogy ne hívj öcskösnek! Amúgy elhívtam a koncertre...adtam neki VIP jegyet - mesélte bátyjának.
- És tetszik? - mentem oda, meghallva beszélgetésüket.
- Kedves lány! - tért ki a valódi válasz elől.
- Megyünk kajálni? - mentette meg Joe a helyzetet.
- Menjünk.. - egyeztem bele.
Ebéd után Nickkel néztem tv-t. A lányt nem hoztam szóba, de minden másról beszélhettünk.
A beszélgetést félbe kellett szakítanunk, az indulás miatt. Fél nyolc van, már nagy a zsongás 30 perc és kezdődik a koncert. Az utolsó simításokat végeztük magunkon, majd hangoltunk és elfoglaltuk a helyünket a színpadon.
Már javában tartott a koncert, mikor a fiúk három rajongót hívtak a színpadra. Joe, egy alig 5 és kislányt, Kevin egy 12-13 éves lányt, aki annyira boldog volt, hogy elsírta magát. Nick pedig azt a lányt, akinek a VIP jegyet ajándékozta. A szám végeztével, le kellett menniük a színpadról.A Black Keys következett. Már egy ideje mindíg felhív a színpadra, maga mellé ültet a zongoránál és együtt éneklünk. Már a gitáromat is letettem, hogy elinduljak a színpadra. De Nick megszólalt.
- Szeretném, ha feljönnél a színpadra és velem énekelnéd ezt a dalt! - mutatott az imént színpadra hívott lányra.
Én szótlanul és bambán álltam egy helyben...köpni nyelni nem tudtam. A lány helyet foglalt Nick mellett.
A zenekar pár tagja Joe-val és Kevinnel egyetembe, rámpillantottak, hogy mit reagálok erre. A már amúgy is pirosodó arcomra, erőltettem egy halvány mosolyt. Csalódottan nyúltam a gitáromért...
A lánynak gyönyörű hangja van. De akkor se neki kellene ott ülnie...fortyogtam magamban.
A koncert végeztével az öltözőbe battyogtam...odabent a zongorás csajjal találtam szembe magam.
- Lil! Jó, hogy jösz! Be akartam neked mutatni Kellyt! - jött oda hozzánk nagy vidáman.
- Lillyen - nyújtottam a kezem.
- Kelly - fogadta el.
- Lil, a legjobb barátom - közölte Nick mellesleg.
- Értem, akkor megyünk vacsizni? - fordult Nick felé, rólam többet tudomást sem véve.
- Persze... Na, szia Lil, majd otthon találkozunk! - viharzott el a páros.
Jól itthagytak. Nem szimpatikus nekem ez a lány. De ha Nicknek tetszik...muszály lesz elviselni.
A legifjabb Jonas, este 10 körül érkezett meg. Örültem, hogy pont visszaért a kedvenc műsorunk előtt, amit minden este együtt szoktunk megnézni...
- Szia! Pont most kezdődik a kvízműsor! Gyere, le ne maradjunk! - fogtam meg a kezét és a kanapé felé húztam.
- Bocs, de most fáradt vagyok...majd holnap bepótoljuk - hagyott ott.
- De Nick...- motyogtam magam elé az üres szobában.
Mindegy, majd akkor holnap, egy alkalomba nem fogok bele halni. Zuhanyzás után elmentem aludni.
Reggel gyors öltözködés után az ebédlőbe mentem. Nick már az egyik asztalnál reggelizett.
- Jó reggelt! - köszöntem rá.
- Neked is! - nézett fel a tányérjáról.
- Mi lesz a mai program? - kérdeztem izgatottan.
- Kelly-vel moziba megyek, utána elkísérem vásárolni - közölte.
- De úgy volt, hogy ma biliárdozni megyünk! - emlékeztettem.
- Tényleg, ne haragudj, de el kell halasztanunk máskorra - oldotta meg a helyzetet.
- Mikorra? - kérdeztem csalódottan.
- Holnap után jó lesz?
- Igen...- ez is jobb, mint a semmi.
Nick összeszedte magát, majd elhajtott a mustang-jával. Megint egyedül vagyok. Mit csináljak? Egy ismerősöm sincs New Yorkba. Az egyetlen normális ötletem, az volt, hogy elmegyek sétálni Central Parkba. Ott még úgy sem jártam. Odakint esett a hó, ezért jól felöltöztem. Egész nap a városban kóboroltam, néha betérve egy-egy üzletbe. Mikor már teljesen átfagytam, elindultam visszafele a szállodába. Még 10 perc volt a kvízműsorig. Gondoltam megkeresem Nicket, hogy jöjjön tv-zni. Átöltöztem valami melegebbe. Nick ajtajához sétáltam, majd bekopogtam...