Mikor hazaértem, beültem egy kád forró vízbe. Szükségem volt valamire, ami melegíti fázó testemet. Megint a 2 éve történt beszélgetés férkőzött a gondolataimba. Soha nem tudom elfelejteni. Rajongtam érte! És most itt vagyok megint, ahonnan elindultam. Ugyan olyan mint 2 éve, de valami megváltozott. Most jobban bántanak a szavai, mint 15 éves fejjel. Minden amit mondd, bántólag hat rám. Csak játszik velem. Nem is sejti, hogy ki vagyok. Nem tudja, hogy mit vesztettem azon az éjszakán. Félek szeretni, félek, hogy megbántanak, és attól félek a legjobban, hogy ez kiderül, védtelen leszek mindenki ellen. Kívülről Vadócnak látnak, de ha belelátnának a lelkembe, abba, hogy mi zajlik bennem, attól félek kinevetnének. Ha arra gondolok, hogy mi történik velem, mikor a közelében vagyok, könnyek gyűlnek a szemebe. Hiába ilyen velem, nem tudom utálni...de szeretni se merem. Már csak egyetlen esélyem van arra, hogy meggyőzzem, én vagyok neki a megfelelő. De ehhez nincs elég bátorságom, az eszem győzedelmeskedik a szívem fölött, miszerint az utolsó esélyt is elszalasztom, és eltaszítom magamtól.
Szomorúan megtörölközöm, és elmegyek aludni. Holnap lesz a döntő. Ez a gondolat nem hagyott aludni, egészen hajnali egyig, lecsukódtak a szemeim...
Valami bántja a szemeimet, résnyire kinyitom. Vakító fény szűrődik be az ablakon. Reggel van... Szívem elnehezedik, és Nick arcát látom magam előtt. Már nem vagyok álmos, kikelek az ágyból. Az órára pillantok, delet mutat. Ideje összeszednem magam. Ma valahogy, egyik ruha sem tetszett amit felpróbáltam. Ezért áthívtam Rose-t, hogy segítsen.
Látta rajtam, hogy valami bánt, de nem feszegette a témát. Szép csöndben készülődtem. Rose egy halvány rózsaszín térdigérő ruhát választott, de mondtam neki, hogy ez nem az én stílusom. Végül egy tapadós, fekete farmer választottunk, fekete converse cipővel, és fekete toppal. Kicsit sötét volt az összeállítás, de legalább tükrözi a lelkiállapotomat. A hajamat Rose vasalta ki. Közben pedig kisminkeltem magam. Egy kis parfüm, és indulásra készen álltam. Most kezdtem csak igazán izgulni. Hívtam egy taxit. És a Jonas villához vitettem magam, ugyanis odabent zajlik le a döntő. Kifizettem a taxist, majd csaktakoztam a már ott álló lányokhoz. Mikor mind a tizen összegyűltünk, Nick nyitott kaput, és bevezetett minket. Mikor megláttam a mosolygós arcát, az én szám is mosolyra görbült.
A 11 terítékkel előkészített ebédlőbe vezetett minket. Ő az asztalfőre ült, mi pedig a névvel ellátott székünkre. Én a tőle legmesszebb eső helyet kaptam.
- Örülök, hogy mindannyian eljöttetek! Külön köszönöm azoknak akik már kiestek a versenyből! - kezdte - Tudom, sokan mindent megtettetek, hogy elnyerjétek a tetszésemet, de vannak olyanok is akik nem... - most nem nézett senkire, csak maga elé - De végülis döntöttem, nem volt könnyű. De azt hiszem hozzám való. Megnyílt előttem, és ezért hálás vagyok neki - a lányok nagy sutyorgásba, és találgatásba kezdtek.
Miközben beszélt, 10 pár szempár vizslatta az arcát, köztük az enyém is.
- Végül úgy döntöttem, hogy a barátnőm Veronica lesz! - jelentette ki.
Míg a kiválasztott ezt megpróbálta felfogni, addig Nick szétnézett és mindenki szemében hitetlenkedést látott. Kivéve az enyében, az én szememben gyülekező könycseppeket, és fájdalmat látott. Rámnézve felállt.
- Kérlek, csöndesedjetek el. Úgy látom Lillyen mondani akar valamit! - nézett még mindig, mindenki szeme rámszegeződött. Én is felálltam, kezembe vette a pezsgős poharat...
- Sok boldogságot! - mondtam elcsukló hangon, magasra emelve a poharat.
Erre a mondatra, a székek megcsikordultak, és mindenki felállt.
- Sok boldogságot! - mondták kórusban.
Veronica pedig odasétált Nickhez, megölelte, és megcsókolta.
Azt hittem a szívem szakad meg. Meg sem próbáltam! Én nem akartam ezt! Akkor miért fáj mégis? A könnyeim utat törtek maguknak, hogy végigszáguldjanak az arcomon és a földre hulljanak halk koppanással. A szívem indulásra késztetett. Futottam ahogy csak bírtam, ki az ebédlőből, ki a házból, el arról a környékről! Közben tudatosult bennem, hogy mégis mertem szeretni, de újból fájdalmat okoztam magamnak...
Hazaértem, felmentem a szobámba, becsuktam az ajtót, a földre vetve magam eszeveszett zokogásba kezdtem. Szeretem Őt! És hagytam, hogy másé legyen!
A könnyeket letörölve az arcomról, a CD lejátszóhoz mentem, és válogattam az albumok között. A Camp Rock-ot választottam. Betettem, kiválosztottam egy számot és megnyomtam a play gombot.
Halkan szólt a zene, én pedig énekeltem :
" They tell you a good girl is quiet, that you should never ask why
Cause it only makes it harder to fit in
You should be happy, excited
Even if you're just invited
Cause the winners need someone to clap for them
It's so hard just waiting in a line that never moves
It's time you started making your own rules
You gotta scream until there's nothin' left
With your last breath
So here I am, here I am
Make'em listen
'Cause there is no way you'll be ignored
Not anymore
So here I am, here I am
Here I am
Here I am...."
Szomorúan megtörölközöm, és elmegyek aludni. Holnap lesz a döntő. Ez a gondolat nem hagyott aludni, egészen hajnali egyig, lecsukódtak a szemeim...
Valami bántja a szemeimet, résnyire kinyitom. Vakító fény szűrődik be az ablakon. Reggel van... Szívem elnehezedik, és Nick arcát látom magam előtt. Már nem vagyok álmos, kikelek az ágyból. Az órára pillantok, delet mutat. Ideje összeszednem magam. Ma valahogy, egyik ruha sem tetszett amit felpróbáltam. Ezért áthívtam Rose-t, hogy segítsen.
Látta rajtam, hogy valami bánt, de nem feszegette a témát. Szép csöndben készülődtem. Rose egy halvány rózsaszín térdigérő ruhát választott, de mondtam neki, hogy ez nem az én stílusom. Végül egy tapadós, fekete farmer választottunk, fekete converse cipővel, és fekete toppal. Kicsit sötét volt az összeállítás, de legalább tükrözi a lelkiállapotomat. A hajamat Rose vasalta ki. Közben pedig kisminkeltem magam. Egy kis parfüm, és indulásra készen álltam. Most kezdtem csak igazán izgulni. Hívtam egy taxit. És a Jonas villához vitettem magam, ugyanis odabent zajlik le a döntő. Kifizettem a taxist, majd csaktakoztam a már ott álló lányokhoz. Mikor mind a tizen összegyűltünk, Nick nyitott kaput, és bevezetett minket. Mikor megláttam a mosolygós arcát, az én szám is mosolyra görbült.
A 11 terítékkel előkészített ebédlőbe vezetett minket. Ő az asztalfőre ült, mi pedig a névvel ellátott székünkre. Én a tőle legmesszebb eső helyet kaptam.
- Örülök, hogy mindannyian eljöttetek! Külön köszönöm azoknak akik már kiestek a versenyből! - kezdte - Tudom, sokan mindent megtettetek, hogy elnyerjétek a tetszésemet, de vannak olyanok is akik nem... - most nem nézett senkire, csak maga elé - De végülis döntöttem, nem volt könnyű. De azt hiszem hozzám való. Megnyílt előttem, és ezért hálás vagyok neki - a lányok nagy sutyorgásba, és találgatásba kezdtek.
Miközben beszélt, 10 pár szempár vizslatta az arcát, köztük az enyém is.
- Végül úgy döntöttem, hogy a barátnőm Veronica lesz! - jelentette ki.
Míg a kiválasztott ezt megpróbálta felfogni, addig Nick szétnézett és mindenki szemében hitetlenkedést látott. Kivéve az enyében, az én szememben gyülekező könycseppeket, és fájdalmat látott. Rámnézve felállt.
- Kérlek, csöndesedjetek el. Úgy látom Lillyen mondani akar valamit! - nézett még mindig, mindenki szeme rámszegeződött. Én is felálltam, kezembe vette a pezsgős poharat...
- Sok boldogságot! - mondtam elcsukló hangon, magasra emelve a poharat.
Erre a mondatra, a székek megcsikordultak, és mindenki felállt.
- Sok boldogságot! - mondták kórusban.
Veronica pedig odasétált Nickhez, megölelte, és megcsókolta.
Azt hittem a szívem szakad meg. Meg sem próbáltam! Én nem akartam ezt! Akkor miért fáj mégis? A könnyeim utat törtek maguknak, hogy végigszáguldjanak az arcomon és a földre hulljanak halk koppanással. A szívem indulásra késztetett. Futottam ahogy csak bírtam, ki az ebédlőből, ki a házból, el arról a környékről! Közben tudatosult bennem, hogy mégis mertem szeretni, de újból fájdalmat okoztam magamnak...
Hazaértem, felmentem a szobámba, becsuktam az ajtót, a földre vetve magam eszeveszett zokogásba kezdtem. Szeretem Őt! És hagytam, hogy másé legyen!
A könnyeket letörölve az arcomról, a CD lejátszóhoz mentem, és válogattam az albumok között. A Camp Rock-ot választottam. Betettem, kiválosztottam egy számot és megnyomtam a play gombot.
Halkan szólt a zene, én pedig énekeltem :
" They tell you a good girl is quiet, that you should never ask why
Cause it only makes it harder to fit in
You should be happy, excited
Even if you're just invited
Cause the winners need someone to clap for them
It's so hard just waiting in a line that never moves
It's time you started making your own rules
You gotta scream until there's nothin' left
With your last breath
So here I am, here I am
Make'em listen
'Cause there is no way you'll be ignored
Not anymore
So here I am, here I am
Here I am
Here I am...."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése