Elég szépen haladtunk, mikoris a Much Better alatt megtörtént a baj. Nick épp szaltózott, mikor észrevettem, hogy a színpadon maradt a gitárom, már nem volt időm érte nyúlni. Nick a szaltó végén rálépett a gitáromra. A gitárnyak fájdalmas reccsenéssel vált meg a testétől. A hangra, mindenki odakapta a fejét. Nick lába alól kicsúszott a gitár, ő pedig elesett. Hirtelen fel sem fogta, hogy mi történt. Szeme a gitárra vándolrolt, majd rám. Bocsánatkérően néztem rá, a gitáromra pedig sajnálkozva.
- Jól vagy Nick? - segítette fel a földről Joe.
- Persze! Csak nem tudtam, hogy itt ez a gitár - mondta teljesen higgadtan.
- Nick, ne haragudj, csak ott felejtettem a színpadon! - rohantam fel hozzá.
- Nincs semmi gond, nem tört el semmim, te meg majd kapsz egy másik gitárt - közölte Nick, majd továbbállt.
Meg is lepődtem, hogy nem kötött belém, és nem is hibáztatott a balesetért. Ő csak higgadtan csinálta tovább a próbát. Valami nem volt rendben. Éreztem. De tovább kell lépni, folytatni kell amit elkezdtünk. Tanácstalanul, vagy inkább gitártalanul álltam egy helyben.
- Miért nem gitározol? - jött oda id.Kevin.
- Mert az előbb történt egy kis baleset, és a gitárom totál káros lett.. - mutattam a gitáromra amit már csak a húrok tartottak össze.
- Egy pillanat, és keresek egy másikat - ment el 2 percre - Ez jó lesz addig míg nem lesz másik - jött vissza egy piros gitárral.
- Köszönöm, amint lesz időm, megyek és veszek egy másikat! - ígértem.
- Rendben, de most csak csináld amit kell! - hagyott ott.
Tovább folyt a próba, de mostmár csak kisebb hibákkal. 3 óra múlva indultunk vissza a szálláshelyünkre, ahol a nap további részében szabadfoglalkozást szavaztak meg. A hirtelen jött sok szabadidőmmel nem tudtam mit kezdeni, ezért elmetem venni egy másik gitárt. A háztól nem messze volt egy hangszerbolt. Amint bementem, meg is akadt a szemem az egyik gitáron. Egy fekete alapon piros mintás elektromos gitár, ami pont passzolt a stílusomhoz. Rögtön beleszerettem. 10 perc múlva már a gitár társaságában sétáltam vissza a házba.
- De jól néz ki! - állított meg kevin a nappaliban.
- Tudom! - jelent meg egy büszke mosoly az arcomon.
- Kipróbálhatom? - nézett rám könyörgő szemekkel.
- Persze - adtam a kezébe.
- Én is! Én is! - jött oda Joe is.
- Majd Kevin után - adtam be a derekam.
Jól elvoltunk az új szerzeményemmel. 1 órán kersztül kézről kézre járt. Eljátszottunk pár számot, énekelgettünk, és poénkodtunk. Fejfájásra hivatkozva elvonultam a szobámba a gitárommal együtt. Ledőltem az ágyra, és szinte rögtön elnyomott az álom.
Egy sötét helységben vagyok, egy kellemes hang a nevemen szólít, és egyre csak távoldoik. Helyét egy bántó hang váltja föl. Tudatja velem, hogy elvesztettem mindazt ami fontos volt nekem. A hátborzongató hang nem akart csitulni...féltem...egész testem reszketett, valami szorította a testemet. Felriadtam...arra ébredtem, hogy kétségbeesetten sírok, de még mindig szorította valami a testem.
- Sssss! Nincs semmi baj! Csak álmodtál! - a hangjáról megismertem. Nick az ágyon ült és szorosan ölelt.
Én egyre csak sírtam. Kellett egy kis idő, hogy megnyugodjak. Nem tudom miért borultam ki ennyire. Nick halkan dúdolt valami nyugtató dallamot és a hátam simogatta. Fél óra múlva már nyugodt voltam karjai ölelésében.
- Hány óra van? - kérdeztem rekedt hangon.
- Este tíz van - hangzott a válasz.
- Hogy kerültél ide? - merült fel bennem a kérdés.
- Épp az ajtód előtt mentem el, mikor hallottam, hogy sírsz. Kopogtam, de nem válaszoltál. Bejöttem, és hiába szólítottalak a neveden, nem reagáltál. Próbáltalak felkelteni - mesélte el.
- Bocs, hogy megijesztettelek, ilyen még nem fordult velem elő - mentegetőztem.
- Mindenki szokott rosszat álmodni, ezért nem kell bocsánatot kérned - simított végig a hajamon - Éhes vagy?
- Nem, egy falat se menne le a torkomon - válaszoltam álmosan.
- Akkor aludj - adott egy másik lehetőséget.
- Te nem alszol? - kérdeztem meglepődve.
- Nem vagyok álmos. Itt maradok veled estére, ha megint rosszat álmodnál - mondta érzelem mentesen, ami kicsit furcsa volt.
Az ágy támlájának dőlt, engem pedig a mellkasára vont. Kellemes illatát magamba szívva aludtam el. Nick pedig sokáig a hátamat simogatta, és nézte amint békésen szuszogok. Éjfél körül járt az idő, mikor az ő szemei is lecsukódtak.
Reggel a szülők beszélgetésére ébredtünk...
- Jól vagy Nick? - segítette fel a földről Joe.
- Persze! Csak nem tudtam, hogy itt ez a gitár - mondta teljesen higgadtan.
- Nick, ne haragudj, csak ott felejtettem a színpadon! - rohantam fel hozzá.
- Nincs semmi gond, nem tört el semmim, te meg majd kapsz egy másik gitárt - közölte Nick, majd továbbállt.
Meg is lepődtem, hogy nem kötött belém, és nem is hibáztatott a balesetért. Ő csak higgadtan csinálta tovább a próbát. Valami nem volt rendben. Éreztem. De tovább kell lépni, folytatni kell amit elkezdtünk. Tanácstalanul, vagy inkább gitártalanul álltam egy helyben.
- Miért nem gitározol? - jött oda id.Kevin.
- Mert az előbb történt egy kis baleset, és a gitárom totál káros lett.. - mutattam a gitáromra amit már csak a húrok tartottak össze.
- Egy pillanat, és keresek egy másikat - ment el 2 percre - Ez jó lesz addig míg nem lesz másik - jött vissza egy piros gitárral.
- Köszönöm, amint lesz időm, megyek és veszek egy másikat! - ígértem.
- Rendben, de most csak csináld amit kell! - hagyott ott.
Tovább folyt a próba, de mostmár csak kisebb hibákkal. 3 óra múlva indultunk vissza a szálláshelyünkre, ahol a nap további részében szabadfoglalkozást szavaztak meg. A hirtelen jött sok szabadidőmmel nem tudtam mit kezdeni, ezért elmetem venni egy másik gitárt. A háztól nem messze volt egy hangszerbolt. Amint bementem, meg is akadt a szemem az egyik gitáron. Egy fekete alapon piros mintás elektromos gitár, ami pont passzolt a stílusomhoz. Rögtön beleszerettem. 10 perc múlva már a gitár társaságában sétáltam vissza a házba.
- De jól néz ki! - állított meg kevin a nappaliban.
- Tudom! - jelent meg egy büszke mosoly az arcomon.
- Kipróbálhatom? - nézett rám könyörgő szemekkel.
- Persze - adtam a kezébe.
- Én is! Én is! - jött oda Joe is.
- Majd Kevin után - adtam be a derekam.
Jól elvoltunk az új szerzeményemmel. 1 órán kersztül kézről kézre járt. Eljátszottunk pár számot, énekelgettünk, és poénkodtunk. Fejfájásra hivatkozva elvonultam a szobámba a gitárommal együtt. Ledőltem az ágyra, és szinte rögtön elnyomott az álom.
Egy sötét helységben vagyok, egy kellemes hang a nevemen szólít, és egyre csak távoldoik. Helyét egy bántó hang váltja föl. Tudatja velem, hogy elvesztettem mindazt ami fontos volt nekem. A hátborzongató hang nem akart csitulni...féltem...egész testem reszketett, valami szorította a testemet. Felriadtam...arra ébredtem, hogy kétségbeesetten sírok, de még mindig szorította valami a testem.
- Sssss! Nincs semmi baj! Csak álmodtál! - a hangjáról megismertem. Nick az ágyon ült és szorosan ölelt.
Én egyre csak sírtam. Kellett egy kis idő, hogy megnyugodjak. Nem tudom miért borultam ki ennyire. Nick halkan dúdolt valami nyugtató dallamot és a hátam simogatta. Fél óra múlva már nyugodt voltam karjai ölelésében.
- Hány óra van? - kérdeztem rekedt hangon.
- Este tíz van - hangzott a válasz.
- Hogy kerültél ide? - merült fel bennem a kérdés.
- Épp az ajtód előtt mentem el, mikor hallottam, hogy sírsz. Kopogtam, de nem válaszoltál. Bejöttem, és hiába szólítottalak a neveden, nem reagáltál. Próbáltalak felkelteni - mesélte el.
- Bocs, hogy megijesztettelek, ilyen még nem fordult velem elő - mentegetőztem.
- Mindenki szokott rosszat álmodni, ezért nem kell bocsánatot kérned - simított végig a hajamon - Éhes vagy?
- Nem, egy falat se menne le a torkomon - válaszoltam álmosan.
- Akkor aludj - adott egy másik lehetőséget.
- Te nem alszol? - kérdeztem meglepődve.
- Nem vagyok álmos. Itt maradok veled estére, ha megint rosszat álmodnál - mondta érzelem mentesen, ami kicsit furcsa volt.
Az ágy támlájának dőlt, engem pedig a mellkasára vont. Kellemes illatát magamba szívva aludtam el. Nick pedig sokáig a hátamat simogatta, és nézte amint békésen szuszogok. Éjfél körül járt az idő, mikor az ő szemei is lecsukódtak.
Reggel a szülők beszélgetésére ébredtünk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése