Veronika duzzogva, elment összepakolni a cuccát, hogy haza utazhasson. Köszönés nélkül lelépett. Épp ebédeltünk...néha rásandítottam Nickre. Megkönnyebbülést véltem felfedezni az arcán, de nem volt étvágya, villájával csak forgatta az ételt..Elnézést kért és távozott az asztaltól. Ebéd után mindnki ment a maga dolgára. Joe és Kevin elmentek vásárolni. Denise elvitte Frankie-t a vidámparkba. Mr. Jonas pedig telefondon rendezte a dolgokat. Többek között azt is, amit reggel beszéltünk meg.
Felmentem az emeletre. Nick a nappali egyik fotelében aludt. Levágtam magam a kanapéra és bekpcsoltam a tv-t. A film a vége felé tartott, mikor Nick ébredezett. Feltűnően rosszul nézett ki, arca sápadt volt, keze pedig remegett.
- Nick, jól vagy? - amint ránéztem elfogott az aggódás.
- Nem, szédülök - próbált felállni, de visszaesett a fotelbe. Odasiettem hozzá. Átfutott az agyamon, hogy semmit se evett.
- Beadtad, már az inzulint? - kérdeztem, mert ma még a közelébe se láttam.
- Elfelejtettem - nézett rám émelyegve.
A konyhába trappoltam. Mindent feltúrtam az inzulin után. Amint megtaláltam, már rohantam is fel Hozzá. Már nagyon rosszul nézett ki. A fotel mellé térdeltem és odanyújtottam neki a készüléket. Elvette, majd remegő kézzel beadta magának. Pár perc múlva jobban is volt. Kiegyenesedtem a térdelő pozíciómból és a szobámba indultam, nehogy beszélnem kelljen vele.
- Lil, várj! - szólt utánnam, hangja mostmár határozott volt.
- Mit szeretnél? - fordultam felé várakozva.
- Csak megköszönni! - indult el felém.
Ismét kínosan éreztem magam.
- Bárki megtette volna - indultam el megint.
- Lillyen! - megtorpantam - Azt szeretném, ha nem lenne harag köztünk. Legyünk barátok! - nyújtotta felém a kezét.
Gondolkoztam...vajon bele menjek? Van egyáltalán más választásom? Semmi se lesz köztünk. De harag helyett mégis jobb a barátság.
- Rendben - fogtam vele kezet.
- Jösz tv-t nézni? - vetette fel az ötletet.
- Persze - erőltettem az arcomra egy mosolyt.
A kanapén ülve néztünk egy vígjátékot, fél óra múltán már én is felszabadultan nevettem a filmen. Úgy éreztem mindent rendbetettünk. Ezután szinte egymáshoz voltunk ragadva. Mindenhova együtt mentünk, mindent eggyütt csináltunk...
Tél van, New Yorkba vettük az irányt. Ugyanis ott volt a következő turnéállomás. A repülőn ültünk, én közvetlen Nick mellett ülök, épp gitárokról diskuráltunk, mikor a gép leszállt. Mindenki kabátba és sálba burkolózva szállt le a gépről. A rajongók sikoltozva fogadtak minket. A mikrobusz már a repülőtért előtt várt ránk. A riportereken és fotósokon átjutva beültünk a járműbe és a szállodához vitettük magunkat, majd elfoglaltuk a nekünk fenntartott szobákat, cuccunkat ledobtuk és elmentünk vacsorázni.
- Fiúk, lányok! - id.Kevin állt fel az asztalfőről - Holnap már próbálnunk kell! Ezért úgy feküdjetek le, hogy reggel 7-kor fel tudjatok kelni. Jó étvágyat! - fejezte be mondandóját és leült.
Csendben megvacsoráztunk, majd feloszlott a társaság. Én Nickel és Kevinnel tv-ztem, a többiek aludni tértek. Annyira érdekes volt az esti film, hogy 10 perc után el is aludtam. A fiúk kelteggettek, hogy ideje lenne aludni menni. Jó éjszakát kívánva egymásnak a szobánka vonultunk.
Reggel fáratan és kócosan ébredtem. Még csak fél hét volt...gyorsan átöltöztem és leslattyogtam a szálloda ebédlőjébe. Pár perc múlva Nick is csatlakozott hozzám. Kihozták a reggelit, mi pedig csendben elfogasztottuk. Még fáradtak voltunk a viccelődéshez. Ilyenkor csak bambulunk ki a fejünkből. Az étkezés végeztével, a Nick magával rángatott a szobájába.
- Szerinted melyiket vegyem fel ma? - állt meg a gardrób előtt és két kiészített ruhaszettre mutatott.. Jó volt az összeállítás, de valami nem stimmelt, kicseréltem a két pár cipőt és a bal oldali összeálltásra mutattam - Köszi! Nem akarsz az új stylist-om lenni? - kérdezte nevetve.
- Inkább nem - böktem mutató ujjammal a bordái közé.
Fél 8-kor elindultunk próbálni. Egész jól ment...eddig még csak Joe esett el. Egy lány tűnt fel a színpad mellett és Nick-kel szemezett. Ez nekem nagyon nem tetszett...
Felmentem az emeletre. Nick a nappali egyik fotelében aludt. Levágtam magam a kanapéra és bekpcsoltam a tv-t. A film a vége felé tartott, mikor Nick ébredezett. Feltűnően rosszul nézett ki, arca sápadt volt, keze pedig remegett.
- Nick, jól vagy? - amint ránéztem elfogott az aggódás.
- Nem, szédülök - próbált felállni, de visszaesett a fotelbe. Odasiettem hozzá. Átfutott az agyamon, hogy semmit se evett.
- Beadtad, már az inzulint? - kérdeztem, mert ma még a közelébe se láttam.
- Elfelejtettem - nézett rám émelyegve.
A konyhába trappoltam. Mindent feltúrtam az inzulin után. Amint megtaláltam, már rohantam is fel Hozzá. Már nagyon rosszul nézett ki. A fotel mellé térdeltem és odanyújtottam neki a készüléket. Elvette, majd remegő kézzel beadta magának. Pár perc múlva jobban is volt. Kiegyenesedtem a térdelő pozíciómból és a szobámba indultam, nehogy beszélnem kelljen vele.
- Lil, várj! - szólt utánnam, hangja mostmár határozott volt.
- Mit szeretnél? - fordultam felé várakozva.
- Csak megköszönni! - indult el felém.
Ismét kínosan éreztem magam.
- Bárki megtette volna - indultam el megint.
- Lillyen! - megtorpantam - Azt szeretném, ha nem lenne harag köztünk. Legyünk barátok! - nyújtotta felém a kezét.
Gondolkoztam...vajon bele menjek? Van egyáltalán más választásom? Semmi se lesz köztünk. De harag helyett mégis jobb a barátság.
- Rendben - fogtam vele kezet.
- Jösz tv-t nézni? - vetette fel az ötletet.
- Persze - erőltettem az arcomra egy mosolyt.
A kanapén ülve néztünk egy vígjátékot, fél óra múltán már én is felszabadultan nevettem a filmen. Úgy éreztem mindent rendbetettünk. Ezután szinte egymáshoz voltunk ragadva. Mindenhova együtt mentünk, mindent eggyütt csináltunk...
Tél van, New Yorkba vettük az irányt. Ugyanis ott volt a következő turnéállomás. A repülőn ültünk, én közvetlen Nick mellett ülök, épp gitárokról diskuráltunk, mikor a gép leszállt. Mindenki kabátba és sálba burkolózva szállt le a gépről. A rajongók sikoltozva fogadtak minket. A mikrobusz már a repülőtért előtt várt ránk. A riportereken és fotósokon átjutva beültünk a járműbe és a szállodához vitettük magunkat, majd elfoglaltuk a nekünk fenntartott szobákat, cuccunkat ledobtuk és elmentünk vacsorázni.
- Fiúk, lányok! - id.Kevin állt fel az asztalfőről - Holnap már próbálnunk kell! Ezért úgy feküdjetek le, hogy reggel 7-kor fel tudjatok kelni. Jó étvágyat! - fejezte be mondandóját és leült.
Csendben megvacsoráztunk, majd feloszlott a társaság. Én Nickel és Kevinnel tv-ztem, a többiek aludni tértek. Annyira érdekes volt az esti film, hogy 10 perc után el is aludtam. A fiúk kelteggettek, hogy ideje lenne aludni menni. Jó éjszakát kívánva egymásnak a szobánka vonultunk.
Reggel fáratan és kócosan ébredtem. Még csak fél hét volt...gyorsan átöltöztem és leslattyogtam a szálloda ebédlőjébe. Pár perc múlva Nick is csatlakozott hozzám. Kihozták a reggelit, mi pedig csendben elfogasztottuk. Még fáradtak voltunk a viccelődéshez. Ilyenkor csak bambulunk ki a fejünkből. Az étkezés végeztével, a Nick magával rángatott a szobájába.
- Szerinted melyiket vegyem fel ma? - állt meg a gardrób előtt és két kiészített ruhaszettre mutatott.. Jó volt az összeállítás, de valami nem stimmelt, kicseréltem a két pár cipőt és a bal oldali összeálltásra mutattam - Köszi! Nem akarsz az új stylist-om lenni? - kérdezte nevetve.
- Inkább nem - böktem mutató ujjammal a bordái közé.
Fél 8-kor elindultunk próbálni. Egész jól ment...eddig még csak Joe esett el. Egy lány tűnt fel a színpad mellett és Nick-kel szemezett. Ez nekem nagyon nem tetszett...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése