Nick bebújt mellém az ágyba...de tisztes távolságra helyezkedett el tőlem..a hátán feküdt és a plafont tanulmányozta. Újra a nevemet suttogta, nem válaszoltam, Ő a hátamhoz simult, és a derekamnál fogva magához húzott...
Azon gondolkoztam, hogy reagáljak-e...ez a mozdulata megmosolyogtatott. Nagyon jól esett a közelsége. Arcom bíborba borult, mikor keze a derekamról a meleg hasamra csúszott...hűvös kezétől kirázott a hideg...érezte, hogy libabőrös vagyok, már nem színlelhettem az alvást. Kezét nem húzta el, de én megfordultam, így hideg keze a hátamon pihent. Sötétben is láttam a két csillogó barna szemét. Riadtan nézett rám...azt hitte rögtön ki is parancsolom az ágyból. Nem szólaltam meg, csak közelebb húzódtam, a fejem befúrtam az álla alá a nyakához. Erősen szorított magához. Biztonságban éreztem magam...a szívem hevesen dobogott, pillangók repdestek a gyomromban. Próbáltam hazudni magamnak..."én őt nem szeretem"...ésszel felfogtam...de a szívemet nem tudtam becsapni...
- Nem baj, hogy ilyen közel vagyok? - suttogta.
Én csak megráztam a fejem és ajkaimmal megérintettem a nyakát. Keze hirtelen melegedésbe kezdett, és immár forró kezével végig simított a hátamon a nyakamig, majd vissza a derekamhoz...ott megállapodott. Erős karjával saját testéhez passzírozott. Hihetetlen érzés volt, ilyen közel lenni hozzá, szívem már a torkomban lüktetett..Nem mertem felnézni rá...Ő viszont szívem minden egyes szavát értette. Feljebb húzott, ...Arca olyan közel volt, hogy csak nehezen tudtam ráfókuszálni...
Meg akartam csókolni, érezni ajkai ízét, de tehetetlennek éreztem magam. Nem tudtam megtenni, féltem a visszautasítástól. Ő is ezzel küzdött magában, de őt az is akadályozta, hogy tudta újra és újra meg fog bántani.
- Lil, ha jól vagy, akkor én inkább átmegyek a saját szobámba aludni, mielőtt még olyat tennénk amit megbánhatunk - mondta halkan és kezét levéve rólam, kikászálódott az ágyból.
- Ne menj el! - kérleltem, és én is kiszáltam az ágyból - Ne hagyj itt! - kaptam el a kezét és minden erőmmel azon voltam, hogy magam felé fordítsam és a hátát a falnak taszítsam - Nem mehetsz el! - parancsoltam rá kissé hisztérikus hangon.
Hagyta magát, és háta könnyedén a falba ütközött...Két karomat fogva tartott kicsit messzebb magától..Lábujjhegyre emelkedve ajkaimat övéire tapasztottam és reménytelen szerelemmel a szívemben csókoltam azokat...5 másodpercig tudott uralkodni magán, ezután nyelvét átfúrta ajkaim között. Keze lehullott karomról és a csípőmre vándorolt. Egy gyors mozdulattal fordított a helyzetünkön, és falhoz szorított testével...szenvedélyesen csókolt, szinte falta a számat...én is ugyanígy tettem...hirtelen elkapta mindkét csuklómat és a falhoz szorította...ajkai leváltak enyéimről...zihálva, becsukott szemmel próbált koncentrálni.. Le akart higgadni, nehogy újra nekem essen. Csendben figyeltem a vívódását.
Erről is csak én tehetek...telhetetlen vagyok. Legbelül elszomorodtam, lesütöttem a szemem és a mezítelen lábfejemet bámultam...kezei elengedték a csuklómat, amik testem mellé hullottak. Felnéztem rá...fájdalom csillant szemeiben.
- Sajnálom - ezzel ott is hagyott.
Szörnyen éreztem magam. Ha nem lettem volna ilyen rámenős, akkor még most is itt lenne velem. Pedig már olyan közel voltam hozzá, rég csókolt meg...
Lehet, hogy még nem lépett túl Kelly-n, akkor viszont semmi esélyem...de ő is vsszacsókolt!...merült fel bennem a gondolat..Bárcsak visszajönne és magához ölelne. Ezekkel a gondolatokkal a fejemben feküdtem vissza az ágyba, ahol hamar el is aludtam.
Reggel madácsicsergésre ébredtem, de ez sem tudott felvidítani. Elmentem lezuhanyozni, majd reggelizni.
A Jonas család már lent ült a szálloda ebédlőjébe...Én pedig csöndben elfoglaltam a helyem, szokás szerint Nick mellett. Lányos zavaromban még az evőeszközt is levertem az asztalról. Lenyúltam érte a földre, de Ő gyorsabb volt..felnéztem és tekintetünk találkozott.
- Kösz - kaptam ki a kezéből a leejtett tárgyat, ügyelve rá, hogy ne érjek Hozzá..majd szorgosan tisztogattam a villát, hogy ne kelljen senkire se ránéznem.
- Gyerekek! Reggeli után pakoljatok össze mert tovább utazunk Párizsba! - jelentette ki Mr.Jonas.
Párizs hallatán halk moraj futott végig a társaságon...
Azon gondolkoztam, hogy reagáljak-e...ez a mozdulata megmosolyogtatott. Nagyon jól esett a közelsége. Arcom bíborba borult, mikor keze a derekamról a meleg hasamra csúszott...hűvös kezétől kirázott a hideg...érezte, hogy libabőrös vagyok, már nem színlelhettem az alvást. Kezét nem húzta el, de én megfordultam, így hideg keze a hátamon pihent. Sötétben is láttam a két csillogó barna szemét. Riadtan nézett rám...azt hitte rögtön ki is parancsolom az ágyból. Nem szólaltam meg, csak közelebb húzódtam, a fejem befúrtam az álla alá a nyakához. Erősen szorított magához. Biztonságban éreztem magam...a szívem hevesen dobogott, pillangók repdestek a gyomromban. Próbáltam hazudni magamnak..."én őt nem szeretem"...ésszel felfogtam...de a szívemet nem tudtam becsapni...
- Nem baj, hogy ilyen közel vagyok? - suttogta.
Én csak megráztam a fejem és ajkaimmal megérintettem a nyakát. Keze hirtelen melegedésbe kezdett, és immár forró kezével végig simított a hátamon a nyakamig, majd vissza a derekamhoz...ott megállapodott. Erős karjával saját testéhez passzírozott. Hihetetlen érzés volt, ilyen közel lenni hozzá, szívem már a torkomban lüktetett..Nem mertem felnézni rá...Ő viszont szívem minden egyes szavát értette. Feljebb húzott, ...Arca olyan közel volt, hogy csak nehezen tudtam ráfókuszálni...
Meg akartam csókolni, érezni ajkai ízét, de tehetetlennek éreztem magam. Nem tudtam megtenni, féltem a visszautasítástól. Ő is ezzel küzdött magában, de őt az is akadályozta, hogy tudta újra és újra meg fog bántani.
- Lil, ha jól vagy, akkor én inkább átmegyek a saját szobámba aludni, mielőtt még olyat tennénk amit megbánhatunk - mondta halkan és kezét levéve rólam, kikászálódott az ágyból.
- Ne menj el! - kérleltem, és én is kiszáltam az ágyból - Ne hagyj itt! - kaptam el a kezét és minden erőmmel azon voltam, hogy magam felé fordítsam és a hátát a falnak taszítsam - Nem mehetsz el! - parancsoltam rá kissé hisztérikus hangon.
Hagyta magát, és háta könnyedén a falba ütközött...Két karomat fogva tartott kicsit messzebb magától..Lábujjhegyre emelkedve ajkaimat övéire tapasztottam és reménytelen szerelemmel a szívemben csókoltam azokat...5 másodpercig tudott uralkodni magán, ezután nyelvét átfúrta ajkaim között. Keze lehullott karomról és a csípőmre vándorolt. Egy gyors mozdulattal fordított a helyzetünkön, és falhoz szorított testével...szenvedélyesen csókolt, szinte falta a számat...én is ugyanígy tettem...hirtelen elkapta mindkét csuklómat és a falhoz szorította...ajkai leváltak enyéimről...zihálva, becsukott szemmel próbált koncentrálni.. Le akart higgadni, nehogy újra nekem essen. Csendben figyeltem a vívódását.
Erről is csak én tehetek...telhetetlen vagyok. Legbelül elszomorodtam, lesütöttem a szemem és a mezítelen lábfejemet bámultam...kezei elengedték a csuklómat, amik testem mellé hullottak. Felnéztem rá...fájdalom csillant szemeiben.
- Sajnálom - ezzel ott is hagyott.
Szörnyen éreztem magam. Ha nem lettem volna ilyen rámenős, akkor még most is itt lenne velem. Pedig már olyan közel voltam hozzá, rég csókolt meg...
Lehet, hogy még nem lépett túl Kelly-n, akkor viszont semmi esélyem...de ő is vsszacsókolt!...merült fel bennem a gondolat..Bárcsak visszajönne és magához ölelne. Ezekkel a gondolatokkal a fejemben feküdtem vissza az ágyba, ahol hamar el is aludtam.
Reggel madácsicsergésre ébredtem, de ez sem tudott felvidítani. Elmentem lezuhanyozni, majd reggelizni.
A Jonas család már lent ült a szálloda ebédlőjébe...Én pedig csöndben elfoglaltam a helyem, szokás szerint Nick mellett. Lányos zavaromban még az evőeszközt is levertem az asztalról. Lenyúltam érte a földre, de Ő gyorsabb volt..felnéztem és tekintetünk találkozott.
- Kösz - kaptam ki a kezéből a leejtett tárgyat, ügyelve rá, hogy ne érjek Hozzá..majd szorgosan tisztogattam a villát, hogy ne kelljen senkire se ránéznem.
- Gyerekek! Reggeli után pakoljatok össze mert tovább utazunk Párizsba! - jelentette ki Mr.Jonas.
Párizs hallatán halk moraj futott végig a társaságon...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése