Jól kezdődött ez a reggel is..gondoltam magamban morgolódva. Már most nem volt kedvem ehhez a naphoz. De muszály volt végig csinálni. Ezért hát a kávé foltos pólóm átvettem egy feketére. Kimentem a konyhába, csináltam magamnak egy pirítóst, és messzire elkülönültem az ügyetlen Jonasoktól. Leültem a tv elé és a híradó nézése közben fogyasztottam el a reggelim. Valaki lehuppant mellém a kanapéra és elvette mellőlem a távirányítót.
- Most miért kapcsoltad el? - förmedtem Nickre.
- Mert zene csatornát akarok nézni! - vetette oda.
- De még nem volt vége a híradónak! - kaptam fel a vizet.
- És? Mostmár vége! - kapcsolt vissza arra a csatornára...és tényleg vége volt.
- Akkor nehéz lett volna kivárni azt a 2 percet?
- Igen! Nem a tiéd a tv!
- De a tiéd sem! - rántottam ki a kezéből a távirányítót.
- Add vissza! - vette ki a kezemből.
Ezután sorra kapkodtuk ki egymás kezéből a távirányítót. Amiből végül egy kisebb verekedés kerekedett ki. Kev és Joe szedett szét minket.
- Fejezzétek már be! - szólt Kevin.
- Ezt még visszakapod! - érintettem a számhoz az kezem, ami piros foltot hagyott az ujjaimon.
- Már megkapta...nem látod a homlokán a karcolást? - röhögött Joe öccsén, aki a karcolásból szivárgó vért törölgette.
Nick csendben, gyűlölködve nézett rám. Lehet, hogy most tényleg elvetettük a sulykot. De megérdemelte!
- Viselkedni fogtok? - kérdezte az idősebbik testvér.
Bólintottunk. Majd a szorító kezek lehullottak rólunk. Felálltunk a földről. És elindultunk...az volt a gond, hogy pont egy irányba, ami a fürdőszobába vezetett. Már az ajtónál tartottunk és dulakodtunk, hogy ki menjen be először. Nick ezt egy lökéssel elrendezte, miután én ezzel a földre kerültem. Bement az ajtón, és a tükörben vizsgálgatta a homlokát. Majd megmosta az arcát és kijött.
- Mit ülsz a földön? Nem hallottál még székről? - húzta az agyam Nick.
- Azért vagyok a földön, mert ellöktél te bunkó! - válaszoltam epésen.
- Én ugyan nem. Nem tehetek arról, ha még a saját lábadban is megbotlasz! - húzódott gúnyos mosolyra a szája.
- Utállak! - vágtam hozzá dühösen.
- Te is tudod, hogy ez nem így van.. - nyújtotta felém a kezét, a felsegítésem érdekében.
- Nem kell a segítséged! - löktem arrébb a kezét és feltápászkodtam a padlóról.
- Ha nem hát nem...- húzta vissza a kezét - Én most megyek mert van ennél fontosabb dolgom is...
- Mr.Fontosember - morogtam magamban sötéten és bementem a saját szobámba.
Vacsoráig ki sem mozdultam a szobámból. Zenét hallgattam, pihentem és Nicket szidtam magamban. Lassan telt az idő estig...
- Mindenki itt van? - tette fel a kérdést a Jonasok anyja.
- Még Frenkie, és Lillyen nincs itt! - válaszolt Kev.
- Veronica, szólnál Frankinek? Nick, te pedig Lilnek? - kérte meg őket Denise.
- Persze! - hangzott a válasz kétfelől.
Amíg Veronica elindult Frenkie-hez addig Nick az én ajtómon nyitott be...aludtam. A zenelejátszó bekapcsolva maradt. A könyv amit olvastam, a földön hevert. Én pedig egy párnát szorongatva aludtam az igazak álmát. Nick közelebb lépett az ágyhoz, és leguggolt mellém. A kócos hajam, kisimította az arcomból.Egy apró puszit adott a számra, betakart és kiment a szobából.
- Lil nem jön enni, mert nagyon fáradt és inkább alszik...- közölte Nick, miközben elfoglalta a helyét az asztalnál. Veronika már visszatért, Frankie-vel együtt.
- Rendben, akkor kezdjünk el enni!
Csendben zajlott a vacsora, majd lassan, mindenki elszivárgott a saját szobája felé. 1 óra múlva már mindenki aludt, kivéve Nick. Álmatlanul forgolódott az ágyában. Mikor megunta a forgolódást, kimászott az ágyából, és halkan az én szobám fel vette az irányt. Benyitott, és az ágyamhoz lépett. A nevemen szólított, mivel nem válaszoltam, meggyőződött arról, hogy mélyen alszok. Az ágy másik oldalára sétált, felemelte a takarót, és bebújt mellém. Közelebb húzódott a hátamhoz, és hátulról átölelt. Így aludt el.
Fény szűrődött be az ablakon. Reggel van, ideje felkelnem...gondoltam magamban. Kezemmel ledobtam magamról a takarót, de ekkor egy másik kézzel találtam szemben magam, ami kizárásos alapon nem az enyém volt. A derekamon pihent. Ledermedtem, hallottam ahogy a kéz gazdája szuszog. Kezét leemeltem magamról, és megfordultam. Az édesen alvó Nickel feküdt az ágyamban. Először meglepettséget, majd haragot véltem felfedezni magamban. Mit keres itt? Miért van az én ágymban?
Gondolatmenetemet az ajtóm nyitódása szakította meg...
- Most miért kapcsoltad el? - förmedtem Nickre.
- Mert zene csatornát akarok nézni! - vetette oda.
- De még nem volt vége a híradónak! - kaptam fel a vizet.
- És? Mostmár vége! - kapcsolt vissza arra a csatornára...és tényleg vége volt.
- Akkor nehéz lett volna kivárni azt a 2 percet?
- Igen! Nem a tiéd a tv!
- De a tiéd sem! - rántottam ki a kezéből a távirányítót.
- Add vissza! - vette ki a kezemből.
Ezután sorra kapkodtuk ki egymás kezéből a távirányítót. Amiből végül egy kisebb verekedés kerekedett ki. Kev és Joe szedett szét minket.
- Fejezzétek már be! - szólt Kevin.
- Ezt még visszakapod! - érintettem a számhoz az kezem, ami piros foltot hagyott az ujjaimon.
- Már megkapta...nem látod a homlokán a karcolást? - röhögött Joe öccsén, aki a karcolásból szivárgó vért törölgette.
Nick csendben, gyűlölködve nézett rám. Lehet, hogy most tényleg elvetettük a sulykot. De megérdemelte!
- Viselkedni fogtok? - kérdezte az idősebbik testvér.
Bólintottunk. Majd a szorító kezek lehullottak rólunk. Felálltunk a földről. És elindultunk...az volt a gond, hogy pont egy irányba, ami a fürdőszobába vezetett. Már az ajtónál tartottunk és dulakodtunk, hogy ki menjen be először. Nick ezt egy lökéssel elrendezte, miután én ezzel a földre kerültem. Bement az ajtón, és a tükörben vizsgálgatta a homlokát. Majd megmosta az arcát és kijött.
- Mit ülsz a földön? Nem hallottál még székről? - húzta az agyam Nick.
- Azért vagyok a földön, mert ellöktél te bunkó! - válaszoltam epésen.
- Én ugyan nem. Nem tehetek arról, ha még a saját lábadban is megbotlasz! - húzódott gúnyos mosolyra a szája.
- Utállak! - vágtam hozzá dühösen.
- Te is tudod, hogy ez nem így van.. - nyújtotta felém a kezét, a felsegítésem érdekében.
- Nem kell a segítséged! - löktem arrébb a kezét és feltápászkodtam a padlóról.
- Ha nem hát nem...- húzta vissza a kezét - Én most megyek mert van ennél fontosabb dolgom is...
- Mr.Fontosember - morogtam magamban sötéten és bementem a saját szobámba.
Vacsoráig ki sem mozdultam a szobámból. Zenét hallgattam, pihentem és Nicket szidtam magamban. Lassan telt az idő estig...
- Mindenki itt van? - tette fel a kérdést a Jonasok anyja.
- Még Frenkie, és Lillyen nincs itt! - válaszolt Kev.
- Veronica, szólnál Frankinek? Nick, te pedig Lilnek? - kérte meg őket Denise.
- Persze! - hangzott a válasz kétfelől.
Amíg Veronica elindult Frenkie-hez addig Nick az én ajtómon nyitott be...aludtam. A zenelejátszó bekapcsolva maradt. A könyv amit olvastam, a földön hevert. Én pedig egy párnát szorongatva aludtam az igazak álmát. Nick közelebb lépett az ágyhoz, és leguggolt mellém. A kócos hajam, kisimította az arcomból.Egy apró puszit adott a számra, betakart és kiment a szobából.
- Lil nem jön enni, mert nagyon fáradt és inkább alszik...- közölte Nick, miközben elfoglalta a helyét az asztalnál. Veronika már visszatért, Frankie-vel együtt.
- Rendben, akkor kezdjünk el enni!
Csendben zajlott a vacsora, majd lassan, mindenki elszivárgott a saját szobája felé. 1 óra múlva már mindenki aludt, kivéve Nick. Álmatlanul forgolódott az ágyában. Mikor megunta a forgolódást, kimászott az ágyából, és halkan az én szobám fel vette az irányt. Benyitott, és az ágyamhoz lépett. A nevemen szólított, mivel nem válaszoltam, meggyőződött arról, hogy mélyen alszok. Az ágy másik oldalára sétált, felemelte a takarót, és bebújt mellém. Közelebb húzódott a hátamhoz, és hátulról átölelt. Így aludt el.
Fény szűrődött be az ablakon. Reggel van, ideje felkelnem...gondoltam magamban. Kezemmel ledobtam magamról a takarót, de ekkor egy másik kézzel találtam szemben magam, ami kizárásos alapon nem az enyém volt. A derekamon pihent. Ledermedtem, hallottam ahogy a kéz gazdája szuszog. Kezét leemeltem magamról, és megfordultam. Az édesen alvó Nickel feküdt az ágyamban. Először meglepettséget, majd haragot véltem felfedezni magamban. Mit keres itt? Miért van az én ágymban?
Gondolatmenetemet az ajtóm nyitódása szakította meg...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése