A sírás nagyon kifárasztott. Rendbe tettem magam, majd vonakodva, de elindultam a szobám felé. Óvatosan benyitottam..mindketten bent voltak. Már estefelé járt, csendben a kanapéhoz igyekeztem és lefeküdtem rá. Éreztem, ahogy 2 szempár engem vizslat, de azért se néztem rájuk. Hátat fordítottam nekik, és álomba sírtam magam...
Reggel karikás szemekkl ébredtem...a mosdóban próbáltam helyre tenni magam, de a látvány nem volt túl bíztató.
Lementem reggelizni, de mikor kihozták a menüt, rá kellett jöjjek, nincs is kedvem enni. Inkább csak hányingerem van, amint ételre nézek. Nicket és Kelly-t láttam meg. A szalvétám az asztalra dobtam, és elsunnyogtam az ebédlőből.
Egész nap alig ettem valamit. Próbáltam Nickék elől elbújni, akárhányszor megláttak, gyűlölködő pillantásokat vetettek felém. Tudtam, már semmi esélyem arra, hogy tisztázzam magam...
Napról, napra sápadtabb lettem...alig ettem...és rengeteget sírtam...azt hiszem enyhén depressziós lettem.
A kocert napja elérkezett...korán keltem, és a fürdő szobába csoszogtam. A tükörképem szörnyű látványt nyújtott...kisírt, karikás szemek, sápadt arc, kiszáradt száj. Eléggé leépültem pár nap alatt...
Hiányzik Nick...de közben meg mégsem...nem bízott bennem...
- Lil, jól vagy? - jött velem szembe Kevin a folyosón.
- Persze - mondtam elhaló hangon.
- Nagyon betegesen nézel ki...Mi történt? - állt meg aggódva.
- Nem történt semmi - próbáltam mosolyogni, de Kevin arckifejezését vizsgálva, nem voltam túl megnyerő.
- Teljesen lefogytál és sápadt vagy..Tudom, hogy van valami baj! - elém lépett és a szemembe nézett - Mondd el! - kérlelt.
- Nick... - elcsuklott a hangom és kitört belőlem a sírás.
- Nincs semmi baj - Kev a mellkasára vont és nyugtatni próbált, de csak egyre jobban potyogtak a könnyeim - Gyere, menjünk be ide - kísért a szobájába.
- Köszi - néztem rá hálásan, könnytől csillogó szemekkel.
- Nincs mit, de most mondd el mi történt - ültetett le egy fotelbe, ő pedig a karfára ült.
- Nick barátnője bekavart...hazudott Nicknek. Azt mondta neki, hogy csak a pénzéért barátkozok vele. Ő pedig elhitte, és most utál! - kezdtem nyugodtan, de a vége halk sírásab torkollott.
- Nekem sem túl szimpatikus a lány. Nicket pedig valószínűeg elvakítja a szerelem.
- Kelly figyelmeztetett, hogy eltávolít a közeléből... - ekkor Nick rontott be az ajtón.
- Kevin, nem láttad a... - megakadt rajtam a szeme - Bocs, nem tudtam, hogy társaságod van! - mondta merő utálattal a hangjában.
Egy könnycsepp hagyta el a szemem, amit gyorsan le is törtöltem, majd kisiettem a szobából.
- Belé meg mi ütött? - kérdezte bátyját.
- Csak az, hogy tönkretetted a bizalmatlanságoddal! - mérgelődött Kev.
- Ő játszotta el a bizalmam!
- Kelly hazudott neked! Nem veszed észre, hogy az orrodnál fogva vezet? - Kevin hangja ingerültté vált.
- Nem kell mindent Kelly-re fogni! - ment ki a szobából.
Közben..
Bementem a szobámba...Kelly állt elém..
- Miért bőgsz egyfolytában? - kérdezte, mintha mit sem tudna az egészről.
- Hagyj békén! - próbáltam lerázni.
- Nem hagylak! - Nick az ajtó elé ért és épp benyitni készült - Én megmondtam, hogy eltávolítalak a közeléből! - hátat fordítottam, de ő visszarántott eredeti pozíciómba, és olyan erővel ütött meg, hogy eszméletemet vesztve a földre zuhantam. Nick, ezt az ajtóból nézte végig. Szörnyülködve Kelly-re nézett, aki még nem vette észre a szemtanút.
- Miért hazudtál? - kérdezte Nick..fel tudott volna robbanni az idegességtől.
- Nick? Meg tudom magyarázni! - kezdte.
- Tűnj el innen! - mutatott dühösen az ajtó felé.
Kelly távozott a szobából. Nick leguggolt mellém, az ölébe vett és óvatosan a kanapéra fektetett. Belülről mardosta a bűntudat.
A mobilját előkapva, gyorsan Kevint tárcsázta..
- Mondjad! - szolt bele a bátyja.
- Ne kérdezz semmit, csak egy adag jéggel gyere Lillyen szobájába! - hadarta el, majd letette.
Kevin mit sem értve az egészből lement a recepcióra jégért, majd a szobám felé vette az irányt.
- Mit műveltél vele? - kérdezte Kev elképedve, amint meglátott a kanapén eszméletlenül.
Reggel karikás szemekkl ébredtem...a mosdóban próbáltam helyre tenni magam, de a látvány nem volt túl bíztató.
Lementem reggelizni, de mikor kihozták a menüt, rá kellett jöjjek, nincs is kedvem enni. Inkább csak hányingerem van, amint ételre nézek. Nicket és Kelly-t láttam meg. A szalvétám az asztalra dobtam, és elsunnyogtam az ebédlőből.
Egész nap alig ettem valamit. Próbáltam Nickék elől elbújni, akárhányszor megláttak, gyűlölködő pillantásokat vetettek felém. Tudtam, már semmi esélyem arra, hogy tisztázzam magam...
Napról, napra sápadtabb lettem...alig ettem...és rengeteget sírtam...azt hiszem enyhén depressziós lettem.
A kocert napja elérkezett...korán keltem, és a fürdő szobába csoszogtam. A tükörképem szörnyű látványt nyújtott...kisírt, karikás szemek, sápadt arc, kiszáradt száj. Eléggé leépültem pár nap alatt...
Hiányzik Nick...de közben meg mégsem...nem bízott bennem...
- Lil, jól vagy? - jött velem szembe Kevin a folyosón.
- Persze - mondtam elhaló hangon.
- Nagyon betegesen nézel ki...Mi történt? - állt meg aggódva.
- Nem történt semmi - próbáltam mosolyogni, de Kevin arckifejezését vizsgálva, nem voltam túl megnyerő.
- Teljesen lefogytál és sápadt vagy..Tudom, hogy van valami baj! - elém lépett és a szemembe nézett - Mondd el! - kérlelt.
- Nick... - elcsuklott a hangom és kitört belőlem a sírás.
- Nincs semmi baj - Kev a mellkasára vont és nyugtatni próbált, de csak egyre jobban potyogtak a könnyeim - Gyere, menjünk be ide - kísért a szobájába.
- Köszi - néztem rá hálásan, könnytől csillogó szemekkel.
- Nincs mit, de most mondd el mi történt - ültetett le egy fotelbe, ő pedig a karfára ült.
- Nick barátnője bekavart...hazudott Nicknek. Azt mondta neki, hogy csak a pénzéért barátkozok vele. Ő pedig elhitte, és most utál! - kezdtem nyugodtan, de a vége halk sírásab torkollott.
- Nekem sem túl szimpatikus a lány. Nicket pedig valószínűeg elvakítja a szerelem.
- Kelly figyelmeztetett, hogy eltávolít a közeléből... - ekkor Nick rontott be az ajtón.
- Kevin, nem láttad a... - megakadt rajtam a szeme - Bocs, nem tudtam, hogy társaságod van! - mondta merő utálattal a hangjában.
Egy könnycsepp hagyta el a szemem, amit gyorsan le is törtöltem, majd kisiettem a szobából.
- Belé meg mi ütött? - kérdezte bátyját.
- Csak az, hogy tönkretetted a bizalmatlanságoddal! - mérgelődött Kev.
- Ő játszotta el a bizalmam!
- Kelly hazudott neked! Nem veszed észre, hogy az orrodnál fogva vezet? - Kevin hangja ingerültté vált.
- Nem kell mindent Kelly-re fogni! - ment ki a szobából.
Közben..
Bementem a szobámba...Kelly állt elém..
- Miért bőgsz egyfolytában? - kérdezte, mintha mit sem tudna az egészről.
- Hagyj békén! - próbáltam lerázni.
- Nem hagylak! - Nick az ajtó elé ért és épp benyitni készült - Én megmondtam, hogy eltávolítalak a közeléből! - hátat fordítottam, de ő visszarántott eredeti pozíciómba, és olyan erővel ütött meg, hogy eszméletemet vesztve a földre zuhantam. Nick, ezt az ajtóból nézte végig. Szörnyülködve Kelly-re nézett, aki még nem vette észre a szemtanút.
- Miért hazudtál? - kérdezte Nick..fel tudott volna robbanni az idegességtől.
- Nick? Meg tudom magyarázni! - kezdte.
- Tűnj el innen! - mutatott dühösen az ajtó felé.
Kelly távozott a szobából. Nick leguggolt mellém, az ölébe vett és óvatosan a kanapéra fektetett. Belülről mardosta a bűntudat.
A mobilját előkapva, gyorsan Kevint tárcsázta..
- Mondjad! - szolt bele a bátyja.
- Ne kérdezz semmit, csak egy adag jéggel gyere Lillyen szobájába! - hadarta el, majd letette.
Kevin mit sem értve az egészből lement a recepcióra jégért, majd a szobám felé vette az irányt.
- Mit műveltél vele? - kérdezte Kev elképedve, amint meglátott a kanapén eszméletlenül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése