- Nem én voltam, hanem Kelly. De ideadnád végre a jeget? - türelmetlenkedett.
- Jól van na! Én mondtam, hogy nem szinpatikus a csaj - ingatta a fejét Kevin rosszallóan.
Nick rá se figyelve kikapta a kezéből a jegeszacskót és az arcomon éktelenkedő sötét foltra nyomta óvatosan. Amint a hideg elérte a bőrömet, ébredezni kezdtem.
- Mi történt? És te mit akarsz? - löktem el arcomtól a kezét, amiből még a jég is kiesett.
- Csak segíteni akarok! - fél kézzel lefogta az enyéimet, másik kezével, felvette a földről a jeget és ismét az arcomhoz szorította.
- Nem kell a segítséged! - próbáltam szabadulni, de erősebbnek bizonyult nálam.
- Lil, hagyd, hogy Nick segítsen! - ült az ágy szélére Kevin.
Beletörődve a többség akaratába, abba hagytam a kapálózást. Nick folyamatosan az arcomat vizslatta, zavarba hozott, ezért elfordítottam a fejem a másik irányba. Nem bírtam a szomorú szemeibe nézni. A szobában lévő két fiú a gondolataikba mélyedve bámultak rám. Kínos volt a csönd, és az, hogy Nick ilyen közel van hozzám. A szívem heves kalapálásba kezdett ettől a gondolattól...azt hiszem el is pirultam.
- Mostmár jól vagyok! Egyedül is megleszek... - arra céloztam, hogy jó lenne, ha itthagynának egyedül.
- Szó sem lehet róla, hogy egyedül maradj! Lehet, hogy agyrázkódásod van! - ellenkezett Kevin.
- Nincs semmi bajom! - ültem fel hirtelen, mert felidegesített, hogy nem mennek el, de amilyen gyorsan felültem, olyan gyorsan vissza is hanyatlottam a kanapéra....szédültem.
- Na látod, nem vagy jól! Nincs vita! Most pihensz egyet a koncert előtt, addig én majd vigyázok rád! - közölte Kevin ellentmondást nem tűrő hangon.
- Fantasztikus - törődtem bele.
Nick szótlanul kisétált a szobából. Kevin pedig egy közeli fotelbe ült...engem szép lassan elnyomott az álom.
Kev keltegetésére ébredtem...
- Lil, kelj fel! Hamarosan indulunk a koncertre - óvatosan megrázta a vállam.
- Fent vagyok, fent vagyok! - Kevin kezébe kapaszkodtam, hogy fel tudjak állni.
- Öltözz át, addig én kint megvárlak - ezzel magamra is hagyott.
Gyorsan átvedlettem egy másik ruhába, s közben Nicken járt az eszem. Vajon, sikerül újra megbíznunk egymásban? Hogy fog ezentúl hozzám viszonyulni?
- Lil, siess! - kopogott Kev türelmetlenül.
- Megyek! - nyugtattam.
- Na végre.. - sóhajtott mikor kiléptem a szobából.
- Indulhatunk?
- Persze - belé karoltam és elindultunk a mikrobuszhoz.Kínosan éreztem magam, mikor beültem...mindenki ott volt már, csak rám vártak - Elnézést, hogy késtem - kértem bocsánatot.
- Nincs semmi baj! - mosolygott rám Denise, amivel meg is nyugtatott.
Elfurikáztunk az arénához, majd odabent gyors hangolás után elfoglaltuk a helyünket a színpadon. Kevin megkérte az egyik díszlet építő srácot, hogy maradjon mellettem a koncert alatt, ha netán rosszul lennék. Magamhozz vettem a gitáromat és vártam a kezdést.
A fiúkat felemelte a rámpa, a zenekar pedig lelkesen játszani kezdett...A koncert közepe felé szédülni kezdtem. A színpad szélén ülve gitároztam tovább a koncert végéig. A meghajlás következett, ezért felmentem a színpadra. Aztán a rámpára álltam a többiekkel együtt, ekkor meg is történt a baj. A talpam csak félig volt a rámpán, a sarkam még a színpadon volt..a rámpa süllyedni kezdett, én meg előre buktam...egyenesen az Ő karjaiba...ha nem lett volna ott akkor a zongorára esek. Meglepődve pillantott rám...én pedig fülig vörösödtem..Mikor leértünk a színpad alá, zavartan kibontakoztam a karjaiból, megigazítottam a ruhám és elsiettem...
A szállodába visszaérve Kevin szegődött mellém és felkísért a szobámba, majd újra rákezdett a mondókájára...
- Mivel az ütéstől bármi bajod lehet, ezért még ma éjszakára vigyázni fog rád valaki.
- De igazán nem szükséges, tényleg jól vagyok! - próbáltam rábírni, hogy tudok magamra vigyázni.
- Nincs vita! Menj el fürödni, mire elkészülsz addigra kerítek valakit melléd - közben hevesen a fürdőszobába tologatott.
Csendben hozzá is láttam, miután végeztem, magamra kaptam egy meleg pizsmát, mert tél lévén még idebent is hűvös van egy picit. A fürdőből kilépve Nickbe botlottam bele.
- Te mit kersel itt? - elég hülye fejet vághattam...
- Kevin engem küldött, hogy vigyázzak rád! - magyarázta.
- Nem muszály maradnod...ha már úgy sem barátkozol velem soha többet! - idéztem a szavait némi keserűséggel a hangomban.
- Kérlek ne haragudj rám, azt hittem, hogy Kelly igazat mond. Nem tudhattam! - védekezett.
- De tudhattad volna! Szerinted képes lennék a pénzed miatt barátkozni veled?
- Nem, de.. - kezdte el, de én félbeszakítottam.
- Nincs semmi de! Tudom, hogy a szerelem sokakat elvakít...többek között engem is! Ezt te tudod a legjobban! - hirtelen elhallgattam - Butaságokat beszélek! - vörösödtem bele.
- Szerelmes vagy? - tekintete kíváncsivá vált.
- Nem, hagyjuk...hülyeséget mondtam - gyorsan el is indultam az ágyam felé a beszélgetés befejezésében reménykedve.
Bebújtam az ágyba, Nick pedig leült az ágytól nem messze lévő fotelbe. Zavart, ahogy engem nézett, ezért hátat fordítottam neki. Hamar elnyomott az álom. 2-3 óra múlva arra eszméltem, hogy Nick a nevemen szólít. Annyira fáradt voltam, hogy se megmozdulni se megszólalni nem bírtam, ezért nem is reagáltam. Az ágy a hátam mögött besüppedt és a takaró is megmozdult. Nick bebújt mellém az ágyba...de tisztes távolságra helyezkedett el tőlem..a hátán feküdt és a plafont tanulmányozta. Újra a nevemet suttogta, nem válaszoltam....Ő a hátamhoz simult, és a derekamnál fogva magához húzott...
- Jól van na! Én mondtam, hogy nem szinpatikus a csaj - ingatta a fejét Kevin rosszallóan.
Nick rá se figyelve kikapta a kezéből a jegeszacskót és az arcomon éktelenkedő sötét foltra nyomta óvatosan. Amint a hideg elérte a bőrömet, ébredezni kezdtem.
- Mi történt? És te mit akarsz? - löktem el arcomtól a kezét, amiből még a jég is kiesett.
- Csak segíteni akarok! - fél kézzel lefogta az enyéimet, másik kezével, felvette a földről a jeget és ismét az arcomhoz szorította.
- Nem kell a segítséged! - próbáltam szabadulni, de erősebbnek bizonyult nálam.
- Lil, hagyd, hogy Nick segítsen! - ült az ágy szélére Kevin.
Beletörődve a többség akaratába, abba hagytam a kapálózást. Nick folyamatosan az arcomat vizslatta, zavarba hozott, ezért elfordítottam a fejem a másik irányba. Nem bírtam a szomorú szemeibe nézni. A szobában lévő két fiú a gondolataikba mélyedve bámultak rám. Kínos volt a csönd, és az, hogy Nick ilyen közel van hozzám. A szívem heves kalapálásba kezdett ettől a gondolattól...azt hiszem el is pirultam.
- Mostmár jól vagyok! Egyedül is megleszek... - arra céloztam, hogy jó lenne, ha itthagynának egyedül.
- Szó sem lehet róla, hogy egyedül maradj! Lehet, hogy agyrázkódásod van! - ellenkezett Kevin.
- Nincs semmi bajom! - ültem fel hirtelen, mert felidegesített, hogy nem mennek el, de amilyen gyorsan felültem, olyan gyorsan vissza is hanyatlottam a kanapéra....szédültem.
- Na látod, nem vagy jól! Nincs vita! Most pihensz egyet a koncert előtt, addig én majd vigyázok rád! - közölte Kevin ellentmondást nem tűrő hangon.
- Fantasztikus - törődtem bele.
Nick szótlanul kisétált a szobából. Kevin pedig egy közeli fotelbe ült...engem szép lassan elnyomott az álom.
Kev keltegetésére ébredtem...
- Lil, kelj fel! Hamarosan indulunk a koncertre - óvatosan megrázta a vállam.
- Fent vagyok, fent vagyok! - Kevin kezébe kapaszkodtam, hogy fel tudjak állni.
- Öltözz át, addig én kint megvárlak - ezzel magamra is hagyott.
Gyorsan átvedlettem egy másik ruhába, s közben Nicken járt az eszem. Vajon, sikerül újra megbíznunk egymásban? Hogy fog ezentúl hozzám viszonyulni?
- Lil, siess! - kopogott Kev türelmetlenül.
- Megyek! - nyugtattam.
- Na végre.. - sóhajtott mikor kiléptem a szobából.
- Indulhatunk?
- Persze - belé karoltam és elindultunk a mikrobuszhoz.Kínosan éreztem magam, mikor beültem...mindenki ott volt már, csak rám vártak - Elnézést, hogy késtem - kértem bocsánatot.
- Nincs semmi baj! - mosolygott rám Denise, amivel meg is nyugtatott.
Elfurikáztunk az arénához, majd odabent gyors hangolás után elfoglaltuk a helyünket a színpadon. Kevin megkérte az egyik díszlet építő srácot, hogy maradjon mellettem a koncert alatt, ha netán rosszul lennék. Magamhozz vettem a gitáromat és vártam a kezdést.
A fiúkat felemelte a rámpa, a zenekar pedig lelkesen játszani kezdett...A koncert közepe felé szédülni kezdtem. A színpad szélén ülve gitároztam tovább a koncert végéig. A meghajlás következett, ezért felmentem a színpadra. Aztán a rámpára álltam a többiekkel együtt, ekkor meg is történt a baj. A talpam csak félig volt a rámpán, a sarkam még a színpadon volt..a rámpa süllyedni kezdett, én meg előre buktam...egyenesen az Ő karjaiba...ha nem lett volna ott akkor a zongorára esek. Meglepődve pillantott rám...én pedig fülig vörösödtem..Mikor leértünk a színpad alá, zavartan kibontakoztam a karjaiból, megigazítottam a ruhám és elsiettem...
A szállodába visszaérve Kevin szegődött mellém és felkísért a szobámba, majd újra rákezdett a mondókájára...
- Mivel az ütéstől bármi bajod lehet, ezért még ma éjszakára vigyázni fog rád valaki.
- De igazán nem szükséges, tényleg jól vagyok! - próbáltam rábírni, hogy tudok magamra vigyázni.
- Nincs vita! Menj el fürödni, mire elkészülsz addigra kerítek valakit melléd - közben hevesen a fürdőszobába tologatott.
Csendben hozzá is láttam, miután végeztem, magamra kaptam egy meleg pizsmát, mert tél lévén még idebent is hűvös van egy picit. A fürdőből kilépve Nickbe botlottam bele.
- Te mit kersel itt? - elég hülye fejet vághattam...
- Kevin engem küldött, hogy vigyázzak rád! - magyarázta.
- Nem muszály maradnod...ha már úgy sem barátkozol velem soha többet! - idéztem a szavait némi keserűséggel a hangomban.
- Kérlek ne haragudj rám, azt hittem, hogy Kelly igazat mond. Nem tudhattam! - védekezett.
- De tudhattad volna! Szerinted képes lennék a pénzed miatt barátkozni veled?
- Nem, de.. - kezdte el, de én félbeszakítottam.
- Nincs semmi de! Tudom, hogy a szerelem sokakat elvakít...többek között engem is! Ezt te tudod a legjobban! - hirtelen elhallgattam - Butaságokat beszélek! - vörösödtem bele.
- Szerelmes vagy? - tekintete kíváncsivá vált.
- Nem, hagyjuk...hülyeséget mondtam - gyorsan el is indultam az ágyam felé a beszélgetés befejezésében reménykedve.
Bebújtam az ágyba, Nick pedig leült az ágytól nem messze lévő fotelbe. Zavart, ahogy engem nézett, ezért hátat fordítottam neki. Hamar elnyomott az álom. 2-3 óra múlva arra eszméltem, hogy Nick a nevemen szólít. Annyira fáradt voltam, hogy se megmozdulni se megszólalni nem bírtam, ezért nem is reagáltam. Az ágy a hátam mögött besüppedt és a takaró is megmozdult. Nick bebújt mellém az ágyba...de tisztes távolságra helyezkedett el tőlem..a hátán feküdt és a plafont tanulmányozta. Újra a nevemet suttogta, nem válaszoltam....Ő a hátamhoz simult, és a derekamnál fogva magához húzott...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése