Hihetetlen volt azt látni, hogy az a rengeteg ember, mind őket imádja. A közönség tombolt, mikor a fiúkat a rámpa a színpadra emelte. Mindenki sikoltozott és a fiúk nevét kiabálták.
Cseppet sem izgulta, hiszen itt nem rám fognak figyelni, hanem az összhangra, de méginkább a fiúkra. A Paranoiddal kezdtek. A közönség egy emberként énekelte velük a dalt. Kevin boldogan ugrált a rajongók előtt. Joe egy kislánnyal a kezében énekelt. Majd visszaeresztette a közönségbe. A lány aki 5-6 éves lehetett boldogan nézett Joe-ra. Nick nem mosolygott, de nagy átéléssel énekelt. Olyan ellenálhatatlan ilyenkor. Énekelt és gitározott egyszerre. Egy pillanatra találkozott a tekintetünk. Én gyorsan elkaptam a fejem és az előttem tomboló, sikoltozó lányokat figyeltem. Mennyire oda vannak értük...
Már a Much Better-nél jártunk, mikor azt éreztem, hogy nagyon fel vagyok pörögve. Egy mikrofon keresésére indultam. Pár méterre volt is egy. Neki is álltam vokálozni. Nick épp zongorázott, de az oda nem illő női hangra felkapta a fejét, és a hang forrását kereste. Meg is látott, amint gitárral a kezembe a mikrofon előtt állok. Mosolyogva fordult vissza a billentyűk felé. Fél perc múlva már az oldalsó színpadon volt és a jelre várt, ami azt jelzi, hogy Joe-val elkezdhetik az akrobatikus elemeket. Hibátlanul végre is hajtották. Nick a gitárjáért nyúlt, és megkezdte a szám befejezését.
Hámor szám erejéig nem is láttam, mert mindig az oldal színpadon tartózkodott. When You Look Me In The Eyes következett. Ő ismét a billentyűknél ült, én pedig hosszan néztem a zongorajátékát. Énekelt én pedig halkan vokáloztam. Fantasztikus volt vele, szinte énekelni.
Mindenki levonult a színpadról. Csak Ő maradt és a fehér zongora. Ismét felcsendült az a dal, ami után 2 és fél éve semmi jó nem következett. A beszélgetés jutott eszembe.
A Little Bit Longert zongorázta, én pedig egyre csak Őt néztem.
A közönséghez szólt:
- Azt akarom, hogy a szomorú szívűek és mindenki aki valaha volt...letörve, teli torokból énekelje velem ezt a dalt. Ma este, ez a dal....a tietek! - beszéde közben könnyeim utat törtek maguknak. Én is énekeltem a közönséggel együtt. 2 és fél év után sokkal többet jelentett nekem ez a dal. Most már értem miről szól. Könnyeimen keresztül néztem ahogy zongorázik és énekel.
"Got the news today
Doctors said i had to stay
A little bit longer and I'll be fine
When i thought it'd all be done
When I thought it'd all been said
A little bit longer and I'll be fine.
But you don't know what you got 'til it's gone
And you don't know what it's like to feel so low
And everytime you smile you laugh you glow
You don't even know, know, know.
You don't even know
All this time goes by
Still no reason why
A little bit longer and I'll be fine.
Waitin' on a cure
But none of them are sure
A little bit longer and I'll be fine
But you don't know what you got 'til it's gone
You don't know what its like to feel so low.
And everytime you smile you laugh you glow
You don't even know, know, know.
You don't even know, know, know.
You don't even know, no
And you don't know what you got 'til it's gone.
Don't know what it's like to feel so low, yeah!
And everytime you smile you laugh you glow,
You don't even know! yeah! woah!
So I'll wait 'til kingdom come.
All the highs and lows are gone.
A little bit longer and I'll be fine.
I'll be...fine"
Cseppet sem izgulta, hiszen itt nem rám fognak figyelni, hanem az összhangra, de méginkább a fiúkra. A Paranoiddal kezdtek. A közönség egy emberként énekelte velük a dalt. Kevin boldogan ugrált a rajongók előtt. Joe egy kislánnyal a kezében énekelt. Majd visszaeresztette a közönségbe. A lány aki 5-6 éves lehetett boldogan nézett Joe-ra. Nick nem mosolygott, de nagy átéléssel énekelt. Olyan ellenálhatatlan ilyenkor. Énekelt és gitározott egyszerre. Egy pillanatra találkozott a tekintetünk. Én gyorsan elkaptam a fejem és az előttem tomboló, sikoltozó lányokat figyeltem. Mennyire oda vannak értük...
Már a Much Better-nél jártunk, mikor azt éreztem, hogy nagyon fel vagyok pörögve. Egy mikrofon keresésére indultam. Pár méterre volt is egy. Neki is álltam vokálozni. Nick épp zongorázott, de az oda nem illő női hangra felkapta a fejét, és a hang forrását kereste. Meg is látott, amint gitárral a kezembe a mikrofon előtt állok. Mosolyogva fordult vissza a billentyűk felé. Fél perc múlva már az oldalsó színpadon volt és a jelre várt, ami azt jelzi, hogy Joe-val elkezdhetik az akrobatikus elemeket. Hibátlanul végre is hajtották. Nick a gitárjáért nyúlt, és megkezdte a szám befejezését.
Hámor szám erejéig nem is láttam, mert mindig az oldal színpadon tartózkodott. When You Look Me In The Eyes következett. Ő ismét a billentyűknél ült, én pedig hosszan néztem a zongorajátékát. Énekelt én pedig halkan vokáloztam. Fantasztikus volt vele, szinte énekelni.
Mindenki levonult a színpadról. Csak Ő maradt és a fehér zongora. Ismét felcsendült az a dal, ami után 2 és fél éve semmi jó nem következett. A beszélgetés jutott eszembe.
A Little Bit Longert zongorázta, én pedig egyre csak Őt néztem.
A közönséghez szólt:
- Azt akarom, hogy a szomorú szívűek és mindenki aki valaha volt...letörve, teli torokból énekelje velem ezt a dalt. Ma este, ez a dal....a tietek! - beszéde közben könnyeim utat törtek maguknak. Én is énekeltem a közönséggel együtt. 2 és fél év után sokkal többet jelentett nekem ez a dal. Most már értem miről szól. Könnyeimen keresztül néztem ahogy zongorázik és énekel.
"Got the news today
Doctors said i had to stay
A little bit longer and I'll be fine
When i thought it'd all be done
When I thought it'd all been said
A little bit longer and I'll be fine.
But you don't know what you got 'til it's gone
And you don't know what it's like to feel so low
And everytime you smile you laugh you glow
You don't even know, know, know.
You don't even know
All this time goes by
Still no reason why
A little bit longer and I'll be fine.
Waitin' on a cure
But none of them are sure
A little bit longer and I'll be fine
But you don't know what you got 'til it's gone
You don't know what its like to feel so low.
And everytime you smile you laugh you glow
You don't even know, know, know.
You don't even know, know, know.
You don't even know, no
And you don't know what you got 'til it's gone.
Don't know what it's like to feel so low, yeah!
And everytime you smile you laugh you glow,
You don't even know! yeah! woah!
So I'll wait 'til kingdom come.
All the highs and lows are gone.
A little bit longer and I'll be fine.
I'll be...fine"
Amint az utolsó dallam is elhalványult a Black Keys-el folytatta. Ez is nagyon szép szám volt. Másra már nem is figyeltem...csak Rá. A mikrofonhoz léptem és újra, halkan énekeltem vele együtt. Ő biztosan hallotta, mert egy félmosolyt ereszett meg felém. Szívem hevesen vert, hangom erősödött. Ez már nem háttérvokál volt. Vele énekeltem. A közönség tekintete ránk tapadt. A szívem a torkomban dobogott. Nem gondoltam volna, hogy ez ilyen jó érzés. A szám végeztével inkább elvonultam a színpad olyan szegletébe, ahol nem figyel ezernyi szempár.
A koncert végéig ott tartózkodtam. Csak annyi időre mentem a színpadra míg meghajoltunk a közönségnek. Majd a süllyedő rámpára léptünk. Mindenki az öltözőben gratulált egymásnak. 1 óra múlva pedig ki-ki a saját szobájában pihent. A fürdőszobára vártunk. Most Joe tartózkodott bent, ami még egy ideig el fog tartani...
Gondoltam megvárom míg mindenki végez, és akkor nem kell kapkodnom. Kevin volt az utolsó. Amint kijött, már mentem is befelé, mivel már éjfél körül járt, minél hamarabb szerettem volna ágyba bújni. Ledobáltam magamról a ruháimat és a zuhany alá léptem. Körülbelül 15 percig áztattam magam a vízzel, és csak aztán nyúltam a tusfürdőért. Majd hajat is mostam. Miután elzártam a vizet, magam köré tekertem egy kis törölközőt...kiléptem a zuhanyzóból, és Nick fáradt pillantásával találtam szembe magam, ami egy hamar átváltott élénk nézelődésre. A rajtam lévő törölköző méretét vizsgálta, majd áttért a víztől csöpögő hajamra.
- Nem zavar, hogy még én vagyok bent? - kérdeztem nyugodtan.
- Perpill nem zavar, de szeretnék levetkőzni és lezuhanyozni, lehet, hogy akkor már zavarni fog, hogy itt ácsorogsz - küldött felém egy fáradt mosolyt.
- De kimennél, míg felöltözök? - egyre jobban zavarba hozott, azzal, ahogyon nézett.
- Minek? Majd nem nézek oda. Te is fáradt vagy, én is az vagyok. Most ne szekáljuk egymást...ráérünk ezzel máskor is - indult a zuhanyzó felé.
Még elfordulni se volt időm, de már lekapta magáról a pólóját. A látvány vonzotta a tekintetem. Háttal ált nekem, mit sem érszevéve abból, ahogy megbámulom. Az öv csatját is kicsatolta, mikor rajtakapott a nézelődésen.
- Ha én se nézlek, megtennéd, hogy te se nézel? - zökkentett ki az álmodozásomból.
- Ja, persze! - kaptam észhez és elfordultam.
Amíg Nick zuhanyzott, addig próbáltam erőt venni magamon, és elkezdtem öltözni. Még csak az alsó neműmnél tartottam mikor Ő kilépett a zuhany alól, egy szál törölközőben...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése