31.rész

- Szia! Gyere be! - invitáltam.
- Szia! - köszöntöttük egymást egy ölelés keretében.
- Ugye nem baj, ha még tv-zünk egy kicsit? - kérdeztem tartózkodóan.
- Nem gond - utánam jött a kanapéhoz, amin el is helyezkedtünk.
 A reklámnak vége lett. Épp most tartottunk a film felénél. Annyira jó volt újra megnézni, és olyan társaságában, aki nem gúnyolt ki, mert szeretem a romantikus filmeket...Peter időközben elég közel húzódott hozzám, karja mögöttem átvetve a kanapé támláján pihent. A film végeztével elkezdtünk beszélgetni.
Sokat megtudtam az életéről, a családjáról és arról, hogy bolondulnak érte a lányok. Szimpatikus volt így beszélgetés alapján. Jól összemelegedtünk. Mikor már nem volt több téma, lementünk valami vacsoraféleséget csinálni, mivel már estefelé járt. A főzési tudományom a tükörtojásnál kifulladt, ezért ez került az asztalra, miután összeügyeskedtem. Csendben megvacsoráztunk, néha-néha elsütöttünk pár poént. Az evés végeztével Peter-nek ideje volt távoznia.
 Kikísértem az ajtóig, ott pedig kaptam egy gyors puszit a számra, majd elviharzott. Meglepődve álltam az ajtó előtt...akkor tértem magamahoz, mikor fázni kezdtem.
Reggel vidáman ébredtem, amint kinéztem az ablakon, elmosolyodtam. Leesett az első hó, hidegen csillogott a reggeli fényben. Magamra kaptam egy garbót és egy farmert. Lementem a konyhába teát készíteni...odatettem forrni a vizet, és leültem újságot olvasni. Most épp semmi Jonasos nem volt benne, így félre is tettem, és a tűzhelyen bugyborékoló vízzel kezdtem el foglalkozni. 10 perc múlva gőzölgő bögrévvel a kezembe ültem le az asztalhoz és az abalakon kinézve a téli tájban gyönyörködtem. Nézelődésemet Kevin és Joe zavarta meg...
- Jó reggelt! - köszöntek rám.
- Nektek is! Csináltam teát, ha kell! - közöltem.
- Én nem tudok teát ízesíteni - vallota be Joe.
- Én sem - csatlakozott Kev, és mind a ketten angyali szemeket meresztettek rám.
- Rendben, majd én megcsinálom - álltam fel az asztaltól mosolyogva.
Amíg a teákkal vacakoltam, addig ők vicceket meséltek. Az egyik viccnél nevetőgörcsben törtem ki, véletlen meglöktem a teáskannát, és a kilötyenő folyadék leforrázta a kezem. Gyorsan a hideg víz alá tartottam, hogy szűnjön az égő fájdalom, mikor már enyhült újra nekiáltam a teának, aztán odavittem a fiúknak.
- Tessék - tettem le eléjük - Egészségetekre!
- Köszönöm, imádlak - mondta Kev vigyorogva.
 - Én is, én is - Joe buzgómócsinggá vált.
- Jó reggelt! - lépett be Nick a konyhába.
- Viszont - köszönt vissza a két bátyja.
- Apa mindjárt jön és elmondja a mai programot - közölte Mr. Tökéletes rám se hederítve.
Az említett személy fél perc múlva csatlakozott is hozzánk.
- Fiúk, lányok! Reggeli után pakoljatok össze mert tovább utazunk! Nem szeretnék senkire se várni, szóval 10 órára mindenki legyen a csomagjával a nappaliban! - hadarta el és már tovább is ment.
- Nemár! - bukott ki belőlem.
 - Na mivan? Itt kell hagynod a francia pasid? - kérdezte Nick gúnyosan.
- De vicces valaki! - vágtam vissza flegmán.
Jobbnak láttam inkább menekülni, mielőtt veszekedésbe torkollik a csipkelődésünk.
A szobámba vonultam összepakolni... Közben járt az agyam... végre találtam egy kedves fiút, most meg itt kell hagynom Párizsban...Dühítő...
 A pakolást befejezve magamra kaptama cipőm és a kabátom, aztán a nappaliba mentem. Én lettem kész a leghamarabb, ezért volt még időm leülni a tv elé. Bekapcsoltam és a zenecsatornát néztem, pont a Paranoid klipje ment. Most vettem csak észre, hogy Nick mennyitt nőtt. Mondjuk nem nehéz nállam magasabnak lenni, mivel nem lettem hosszú lábakkal megáldva. Épp csak a válláig érek Nicknek. Most én komolyan Rá gondolok? Mikor Peterért kellene sírnom? Teljesen elment az eszem. Peter úgy sincs többé. Ő viszont annál inkább van, sőt! Itt áll mellettem és azt bámulja, hogy én őt bámulom a tv-ben. Azt hiszem elpirultam, de égő. Gyorsan kikapcsoltam a tv-t, majd a bőröndömhöz léptem.
Csengettek...
- Szia Lisa - kísérte be a nappaliba Nick.
- Ugye nem késtem? - kérdezte Nick helyett, rám nézve.
- Nem, még csak ennyien vagyunk kész - nyugtatta barátnőjét.
- Jól van, ez mit keres itt? - mért végig lenézően....