- Túl sokat képzelsz magadról! - próbáltam palástolni, azokat a jeleket, amiket az imént említett.
- Szeritem meg pont annyit képzelek magamról, amennyi vagyok! - símított végig ujjaival a nyakamon.
Beleborzongtam. Nem akartam, hogy játsszon velem. A nyakamat simogató kezet megfogtam, és eltávolítottam a testem közeléből, de az ujjai a csuklómra kulcsolódtak, és közel rántottak gazdájukhoz...talán túl közel. Szívem hevesen kalimpált, a levegőt is kapkodnom kellett, hogy el ne ájuljak ettől az érzelemlökettől. A fülemhez hajolt és belesuttogott..
- Jóéjszakát kislány... - arca az enyémhez surlódott, ismét az arcomba szökött vér.
Egy szó sem hagyta el a szám. Csak néztem ahogy sarkon fordul, és beszáll a liftbe. Amint etűnt, észbekaptam és én is elindultam. Dúltak bennem az érzelmek, és elmém ezenyi kérdés válaszáért kiáltott. Hazaérve, egyenesen a szobámba mentem és leültem az ágyra. Ez volt arról a napról az utolsó emlékem.
Legközelebb már csak reggel keltem fel. Eléggé fáradt lehettem, ha így kiütöttem magam.
Ma nem kellett bemennem, így hát addig lustálkodhattam amíg akartam. Dél körül kivetett az ágy, így hát összeszedtem magam, és elmentem vásárolni, de most csak egyedül...
Legalább 6 különböző boltban jártam, mire megvettem a cuccokat, amik megtettszettek, és már nem bírtam el többet. Hazamentem, és a tükör előtt próbágattam az aznapi termést. Lassan és unalmasan telt ez a nap. Már nem tudtam mit kezdeni magammal, ezért egy gyors zuhanyzás után le is feküdtem.
Másnap ismét a mobilom csörgésére ébredtem. Mike hívott (manager) hogy ma be kellene mennem, az álmosság, szinte rögtön eltűnt a szememből. Legalább nem fogok itthon unatkozni. Már pattantam is ki az ágyból, arcot és fogat mostam, felöltöztem, rendbeszedtem a hajam. Így már szalon képes voltam. A szüleim még aludtak, mivel szombat van, és nem kell enni dolgozniuk, ezért hagytam nekik egy cetlit, nehogy azt higyjék, hogy elrabolt egy perverz.:D
Mikor beértem, mint mindig, most is köszöntem a recepciósnak, aztán a kávé automata felé vettem az irányt, hogy legyen ami életben tart a mai napon. Akaratlanul is, míg fel nem értem a harmadikra, szememmel mindenhol őt keresetem, de hiába. Ez egy kicsit a kedvemet is szegte. Látni akartam. Hiányzott a hangja, az illata, a szeme, amit egy teljes héten át nem érzékelhettem, ugyanis, egyszer sem bukkant fel a folyosókon, vagy akár a stúdióm ajtaja előtt, de most azt sem bántam volna, ha egy pillanatig is láthattam volna az arcát. Egy teljes héten át dolgoztam úgy, még csak egy hírt sem hallottam róla. Ez már lassan bosszantóvá vált. Lassan eltelt a a hét.Az utolsó napon, nem kellett bemennem, nem is akartam. Annyira lehangoló volt, és mindez amiatt mert, nem láttam már egy hete.
Mikor a következő hét kezdődött, bementem, hogy felvegyem az első dalomat. Ma is a kávé automatánál kezdtem. Mikor a bejárat felé néztem, nagyot dobbant szívem...Ő volt. A lift felé igyekezett, de nem egyedül. Vele volt Veronica is. Mindketten vetettek rám egy pillantást, de egyikőjüké sem volt valami szívmelengető.
Felmentem a stúdióba, ahol már vártak rám. Mikor benyitottam, azt hittem rosszul látok.Nick volt bent a barátnőjével és a hangtechnikusommal beszéltek valamit. Felém kapták a fejüket...lehet, hogy valami fontosban zavartam meg őket.
- Jó reggelt Lil! - köszönt rám Phil.
- Neked is! - viszonoztam, de a másik két bent tartózkodó személy, bunkó módon nem köszönt, azért oda sem figyeltem rájuk.
- Akkor, elkezdhetjük? - kérdezte Phil.
- És ezek? - böktem a gerlepár felé, azzal a kezemmel amelyikben a kávé volt.
- Nem ezek, hanem ők! - javított ki Nick, és egy mozdulatta elvette tőlem a kávémat, beleivott, majd visszanyomta a kezembe.
- Kösz, mostmár inkább nem kell! - feleltem erős undorra a hangomban, hogy végre észrevegye magát.
- Lil, kezdünk! - szakította félbe a beszélgetésünket Phil.
- Megyek már! - indultam el a mikrofon felé.
1,2,3....Miközben felénekeltem a dalt, az üveg ablakon keresztül, a keverő pultnál álló Nicket szemléltem, mivel ő is engem nézett.
- Ez tökéletes volt Lil! - dícsért meg a hangtechnikusom.
- Köszönöm! - mentem vissza nagy mosollyal az arcomon melléjük. Ekkor nyílt az ajtó és Mike lépett be.
- Jó reggelt mindenkinek! - köszönt.
- Jó reggelt! - viszonoztuk.
- Lil, van egy kis munka a számodra, de látom már megbeszéltétek Nickel - nézett ránk.
- Asszem kimaradtam valamiből - néztem rá - Miről is van szó?
- Jonas turnéra mész, és helyettesíted az egyik gitáros lányt - közölte.
- Mi? Hogy én? És velük? - kezdtem - Neeeeeem! - nyújtottam meg, elutasítólag a választ.
- Nincs mese! - zárta le a témát.
- Rendben, mikor indulunk?- kérdeztem Nicktől, rá se nézve.
- Ma este! - mosolygott rám. ÁÁhh...az a mosoly, nem fogok kibírni vele egy egész turnét.
- Ilyen hamar? - kerekedett el a szemem.
- Igen, szóval mehetsz haza pakolni! - utasított Nick - És ne felejtsd el betenni a bőrönbe a kispárnád - tette hozzá gúnyosan,úgy hogy csak én halljam.
- De vicces vagy! - néztem rá összeszűkűlt szemekkel.
- Tudom, te viszont piros vagy - kacsintott rám.
- Pukkadj meg! - éreztem hogy ég az arcom, sarkon fordultam és haza mentem pakolni.
Anyuékkal, megbeszéltem mindent. Mielőtt felszálltam volna a gépre, a szüleim könnyes búcsút vettek tőlem. Majd a gépen elfoglaltam a helyem. Joe volt az utastársam, így hát az egész utat végigpoénkodtuk és elénekeltünk pár dalt. Nick és Veronica egy sorral hátrébb ültek, de ez engem nem zavart meg abban, hogy jól érezzem magam...
- Szeritem meg pont annyit képzelek magamról, amennyi vagyok! - símított végig ujjaival a nyakamon.
Beleborzongtam. Nem akartam, hogy játsszon velem. A nyakamat simogató kezet megfogtam, és eltávolítottam a testem közeléből, de az ujjai a csuklómra kulcsolódtak, és közel rántottak gazdájukhoz...talán túl közel. Szívem hevesen kalimpált, a levegőt is kapkodnom kellett, hogy el ne ájuljak ettől az érzelemlökettől. A fülemhez hajolt és belesuttogott..
- Jóéjszakát kislány... - arca az enyémhez surlódott, ismét az arcomba szökött vér.
Egy szó sem hagyta el a szám. Csak néztem ahogy sarkon fordul, és beszáll a liftbe. Amint etűnt, észbekaptam és én is elindultam. Dúltak bennem az érzelmek, és elmém ezenyi kérdés válaszáért kiáltott. Hazaérve, egyenesen a szobámba mentem és leültem az ágyra. Ez volt arról a napról az utolsó emlékem.
Legközelebb már csak reggel keltem fel. Eléggé fáradt lehettem, ha így kiütöttem magam.
Ma nem kellett bemennem, így hát addig lustálkodhattam amíg akartam. Dél körül kivetett az ágy, így hát összeszedtem magam, és elmentem vásárolni, de most csak egyedül...
Legalább 6 különböző boltban jártam, mire megvettem a cuccokat, amik megtettszettek, és már nem bírtam el többet. Hazamentem, és a tükör előtt próbágattam az aznapi termést. Lassan és unalmasan telt ez a nap. Már nem tudtam mit kezdeni magammal, ezért egy gyors zuhanyzás után le is feküdtem.
Másnap ismét a mobilom csörgésére ébredtem. Mike hívott (manager) hogy ma be kellene mennem, az álmosság, szinte rögtön eltűnt a szememből. Legalább nem fogok itthon unatkozni. Már pattantam is ki az ágyból, arcot és fogat mostam, felöltöztem, rendbeszedtem a hajam. Így már szalon képes voltam. A szüleim még aludtak, mivel szombat van, és nem kell enni dolgozniuk, ezért hagytam nekik egy cetlit, nehogy azt higyjék, hogy elrabolt egy perverz.:D
Mikor beértem, mint mindig, most is köszöntem a recepciósnak, aztán a kávé automata felé vettem az irányt, hogy legyen ami életben tart a mai napon. Akaratlanul is, míg fel nem értem a harmadikra, szememmel mindenhol őt keresetem, de hiába. Ez egy kicsit a kedvemet is szegte. Látni akartam. Hiányzott a hangja, az illata, a szeme, amit egy teljes héten át nem érzékelhettem, ugyanis, egyszer sem bukkant fel a folyosókon, vagy akár a stúdióm ajtaja előtt, de most azt sem bántam volna, ha egy pillanatig is láthattam volna az arcát. Egy teljes héten át dolgoztam úgy, még csak egy hírt sem hallottam róla. Ez már lassan bosszantóvá vált. Lassan eltelt a a hét.Az utolsó napon, nem kellett bemennem, nem is akartam. Annyira lehangoló volt, és mindez amiatt mert, nem láttam már egy hete.
Mikor a következő hét kezdődött, bementem, hogy felvegyem az első dalomat. Ma is a kávé automatánál kezdtem. Mikor a bejárat felé néztem, nagyot dobbant szívem...Ő volt. A lift felé igyekezett, de nem egyedül. Vele volt Veronica is. Mindketten vetettek rám egy pillantást, de egyikőjüké sem volt valami szívmelengető.
Felmentem a stúdióba, ahol már vártak rám. Mikor benyitottam, azt hittem rosszul látok.Nick volt bent a barátnőjével és a hangtechnikusommal beszéltek valamit. Felém kapták a fejüket...lehet, hogy valami fontosban zavartam meg őket.
- Jó reggelt Lil! - köszönt rám Phil.
- Neked is! - viszonoztam, de a másik két bent tartózkodó személy, bunkó módon nem köszönt, azért oda sem figyeltem rájuk.
- Akkor, elkezdhetjük? - kérdezte Phil.
- És ezek? - böktem a gerlepár felé, azzal a kezemmel amelyikben a kávé volt.
- Nem ezek, hanem ők! - javított ki Nick, és egy mozdulatta elvette tőlem a kávémat, beleivott, majd visszanyomta a kezembe.
- Kösz, mostmár inkább nem kell! - feleltem erős undorra a hangomban, hogy végre észrevegye magát.
- Lil, kezdünk! - szakította félbe a beszélgetésünket Phil.
- Megyek már! - indultam el a mikrofon felé.
1,2,3....Miközben felénekeltem a dalt, az üveg ablakon keresztül, a keverő pultnál álló Nicket szemléltem, mivel ő is engem nézett.
- Ez tökéletes volt Lil! - dícsért meg a hangtechnikusom.
- Köszönöm! - mentem vissza nagy mosollyal az arcomon melléjük. Ekkor nyílt az ajtó és Mike lépett be.
- Jó reggelt mindenkinek! - köszönt.
- Jó reggelt! - viszonoztuk.
- Lil, van egy kis munka a számodra, de látom már megbeszéltétek Nickel - nézett ránk.
- Asszem kimaradtam valamiből - néztem rá - Miről is van szó?
- Jonas turnéra mész, és helyettesíted az egyik gitáros lányt - közölte.
- Mi? Hogy én? És velük? - kezdtem - Neeeeeem! - nyújtottam meg, elutasítólag a választ.
- Nincs mese! - zárta le a témát.
- Rendben, mikor indulunk?- kérdeztem Nicktől, rá se nézve.
- Ma este! - mosolygott rám. ÁÁhh...az a mosoly, nem fogok kibírni vele egy egész turnét.
- Ilyen hamar? - kerekedett el a szemem.
- Igen, szóval mehetsz haza pakolni! - utasított Nick - És ne felejtsd el betenni a bőrönbe a kispárnád - tette hozzá gúnyosan,úgy hogy csak én halljam.
- De vicces vagy! - néztem rá összeszűkűlt szemekkel.
- Tudom, te viszont piros vagy - kacsintott rám.
- Pukkadj meg! - éreztem hogy ég az arcom, sarkon fordultam és haza mentem pakolni.
Anyuékkal, megbeszéltem mindent. Mielőtt felszálltam volna a gépre, a szüleim könnyes búcsút vettek tőlem. Majd a gépen elfoglaltam a helyem. Joe volt az utastársam, így hát az egész utat végigpoénkodtuk és elénekeltünk pár dalt. Nick és Veronica egy sorral hátrébb ültek, de ez engem nem zavart meg abban, hogy jól érezzem magam...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése