1.rész

....Got the news today
Doctors said i had to stay
A little bit longer and I'll be fine
When i thought it'd all be done
When I thought it'd all been said
A little bit longer and I'll be fine.
But you don't know what you got 'til it's gone
And you don't know what it's like to feel so low
And everytime you smile you laugh you glow
You don't even know, know, know.
You don't even know
All this time goes by
Still no reason why
A little bit longer and I'll be fine.
Waitin' on a cure
But none of them are sure
A little bit longer and I'll be fine
But you don't know what you got 'til it's gone
You don't know what its like to feel so low.
And everytime you smile you laugh you glow
You don't even know, know, know.
You don't even know, know, know.
You don't even know, no
And you don't know what you got 'til it's gone.
Don't know what it's like to feel so low, yeah!
And everytime you smile you laugh you glow,
You don't even know! yeah! woah!
So I'll wait 'til kingdom come.
All the highs and lows are gone.
A little bit longer and I'll be fine.
I'll be...fine.............

Majd elhalkult a zene. A három fiú egy helyre gyűlt össze a színpadon.
- Let us thank you for having been here! / Köszönjük, hogy itt voltatok! - kiáltották a Jonas testvérek.
- We meet on the next tour! / Találkozunk a következő turnén! - harsogta Kevin.
- Hello everyone! / Sziasztok! - köszöntek el, aztán elsötétedett minden, a fiúk pedg már nem voltak sehol.
Én viszont már azon fáradoztam, hogy utat törjek magamnak a rajongó társaim között a kijárta felé. Mikor kijutottam, eszeveszett rohanásba kezdtem, hogy megkerüljem az arénát és a hátsó ajtóhoz jussak. Esett az eső...de szinte meg sem éreztem. Izgultam...vajon ott találom a kedvenc Jonas-omat?
Sötét volt...de ahogy egyre közelebb jutottam, annál többet láttam egy kis utcai lámpának hála...már majdnem ott voltam...láttam...Ő állt ott...azt hittem kiugrik a szívem a helyéről...Ő volt...és egyedül...a falnak támaszkodva nézte a tőle 2 méterre lévő sötét tavacskát, amit az eső hozott létre a beton mélyedésében...nagy zajt csaptam...észrevett.
- You, what are you doing here? / Te, hogy kerülsz ide? - kérdezte, amiből nem sokat értettem a kicsit sem halk utca zajban...és még az is rá tett, hogy nemrég kezdtem el az angol nyelv tanulását...így hát ott álltam szótlanul... - What do you want? / Mit akarsz? - hallottam a hangján, hogy türelmetlen - Speak already! / Szólalj már meg! - kiabált rám, amitől rögtön összeszorult a szívem és könnyek gyűltek a szemembe. De összeszedtem magam és összeraktam egy mondatot.
- I am not on top in English. / Nem nagyon tudok angolul - próbálkoztam.
- Why are you yet here then? / Akkor miért vagy még itt? - kérdezte, amiből már értettem pár szót - You hear me? / Hallod? - kiabált ingerülten, amitől menthetetlenül elkezdtem zokogni - Say it! / Mond! - már minden szavát értettem a beálló csöndben, amit csak ő tört meg - Why? / Miért? - kiabált tovább türelmét vesztve.
Ott álltam az esőben...és csak néztem Őt...már mindenem átázott, de nem tágítottam, Ő viszont hátat fordított és a kilincsre tette a kezét...tudtam nem lesz több alkalmam erre...
- Because...I Love You! - kiáltottam zokogva, elfúló hangon.
Megállt, lecsúszott a keze a kilincsről, pár másodpercig csak állt...aztán hátra nézett a válla fölött, egyenesen a szemembe, de épp csak egy pillanatra, majd folytatta a megkezdett mozdulatsorát, lenyomta a kilincset és...elment.
Még ott álltam egy darabig. Ez volt az első és (nagyon remélem, hogy) egyben az utolsó találkozásom Nick Jonas-szal....