29.rész

Add vissza! - parancsoltam rá.
- Vedd el! - nevetett ki.
Kezével magasra tartotta a kis papír darabot, amit még csak nyújtózkodva sem érhettem el.
- Naaa! Add ide! - kérleltem.
- Mit adsz cserébe? - nézett rám gonoszan, még mindig magasra tartva a papírt.
- Semmit sem adok, mert az az enyém!
 - Akkor nem kapod vissza! - nevetett ki, és közelebb jött, de az ajtóig tudtam csak hátrálni.
- Mit kérsz? Bármit kérhetsz csak add vissza! - könyörögtem.
- Bármit? - mosolyodott el..bólintottam - Egy csók az ára a telefonszámnak - jelentette ki határozottan.
 - Na azt nem! Arról ne is álmodj! Tartsd meg a számot! - löktem arrébb, hogy ne legyek a közelébe.
- Tudom, hogy kell a szám, szóval gondolkozz el az ajánlatomon! - villantott rám egy ellenálhatatlan mosolyt.
- Hagyj, fáradt vagyok! - indultam újra az ajtóm felé.
- Csak tessék! - állt arrébb készségesen és még az ajtót is kinyitotta nekem.
Besétáltam a szobámba és az ajtót kulcsra zártam, hogy senki se zavarhasson. Gyorsan lezuhanyoztam és ágyba bújtam. Nem aludtam túl sokat, mert Nick-en és Peter-en járt az eszem...belealudtam a nagy filózásba..
Reggel telefon csörgésre ébredtem...sms-em érkezett, ismeretlen számról. Megnyitottam:
"Jó reggelt! Ha holnap ráérsz, akkor írj vissza, hogy mikor és hol lenne jó neked! Peter"
 Jó lenne minden reggel ilyen sms-re kelni. Elkezdtem visszaírni, de mikor el akartam küldeni, leesett, hogy nincs is nálam a száma. És ismeretlen számra pedig nem tudok üzenetet küldeni. A jókedvem egy csapásra lelohadt. Vissza kell szereznem a cetlit.
Letörve kezdtem el öltözködni... Vajon, hogy tudom majd elvenni tőle?
Épp a lépcsőn tartottam lefelé, mikor megbotlottam és előre estem, egyenesen Nickre, súlyommal őt is felborítottam. Nagyot dübbenve a padlón kötöttünk ki.
- Ouch! - jajdult fel Nick miután földetértünk.
Ő hason feküdt a padlón én pedig rajta terpeszkedtem.
- Bocs, nem akartam - mentegetőztem.
- Leszállnál már rólam? - kérdezte türelmetlenül.
- Mindjárt, nyugi van! - tápászkodtam fel róla.
- Mintha egy tehén esett volna rám - gúnyolódott.
- Én tehén? Nem is vagyok kövér! - húztam fel a pólóm alját , hogy bebizonyíthassam.
- Bocs, nem tehén vagy, hanem bálna - forró kezét a derekamra tette és magához húzott.
- Eressz el! - szóltam rá.
- Biztos akarod?
- Ezt miért kérdezed? Persze, hogy akarom! - néztem rá mint egy ütődöttre.
- Szóval, akarod? - mosolygott csillogó szemekkel.
- Igen! - Igen mondtam már egy kicsit bátortalanul. Már nem voltam benne biztos, hogy témánál vagyunk.
Közelebb hajolt, el nem tudtam képzelni mit akar, azért csak vártam. De mikor a nyakam felé hajolt, ledermedtem. Nem állt meg míg ajka hozzá nem ért a bőrömhöz...Aztán újra és újra....
Éreztem, hogy a vér az arcomba szökik. Szemem lehunytam. A bőröm bizsergett az érintett részeken, de nem toltam el Őt magamtól. Végigcsókolta nyakam minen kis apró részletét. Nagyon jól esett, nem akartam, hogy befejezze...de hamar vége lett..
- Nem tudhattad, mire kérdeztem rá, de mégis hagytad magad. Szóval teljesen belém vagy zúgva - ecsetelte büszke fejjel.
- Öntelt barom - hagytam ott vöröslő fejjel.
 Már megint beégtem! Ilyen nincs! Ezt még visszakapja! ...dühöngtem magamban. Reggeli után elindultunk próbálni.
Elég fáradtan álltunk neki, de az esti koncertre már mindenki teljesen éber volt. Majdnem hibátlanul sikerült a koncert...Joe szokásához híven elnyalt a színpadon, de hamar felállt és folytatta tovább mosolyogva. A végén meghajoltunk, az öltözőbe érve mindenki levágta magát egy fotelbe, hogy pihenjen egy kicsit.
3 óra múlva már mindenki az ágyában volt, én viszont nem tudtam aludni. Egy hirtelen ötlettől vezérelve elindultam Nick szobájába. A sötét szobában alig láttam valamit...Ő egyenletesen szuszogott...én pedig nekikezdtem a cetli keresésének. Már a fiókokat átnéztem, de semmi. Ekkor eszembe jutott, hogy talán a nadrágjában van, ami épp a földön hevert. Letérdepeltem a nadrág mellé, és elkezdtem átkutatni a zsebeket...
- Csak nem ezt keresed? - Nick hangját hallottam meg közvetlenül magam mögül és magam mellett láttam a kezét, amiben a cetli volt....